A Tanár Úr. Így szólítják az egyetemen, a kamarában, de még a piaci pecsenyésnél is. Okkal: évtizedeken át tanított abban az intézményben, ahol nemrégiben sikerrel diplomázott – és lett a Dunaújvárosi Egyetem történetének legidősebb végzett hallgatója dr. Kovács Miklós Gábor. Interjú és pályakép-vázlat a hajtás után!
– Tanár úr, áruljuk el, nyolcvan felé iramodik sokakat megszégyenítő lendülettel. Milyen volt a találkozás a csoporttársakkal?
– Emlékezetes szép élmény: bár levelező tagozaton végeztem, ahol eleve gyengébb a csoportkohézió, de akikkel találkoztam, kivétel nélkül segítőkészek voltak.
– És milyen érzés volt beülni az iskolapadba? Ráadásul pont ott, ahol, összeszámoltam, több mint három és fél évtizeden át tanított.
– Izgalmas és inspiráló. A pedagógusi diploma hiányzott a palettámról, egy munkához alapfeltétel volt, hát belevágtam – nem bántam meg. A kurzus során színjelessel meneteltem; éreztem, hogy egy pszichológia ZH-m nem sikerült, odaírtam a végére, hogy szeretnék javítani, a tanár respektálta, meg is lett az eredménye. A védésem nem a legjobban sikerült, de azt hiszem, nincs okom szégyenkezni.
– Frissen végzett tanár, ugyanakkor komoly mérnöki múltat és csillagos ötös oktatói pályát tudhat maga mögött. Ez a kettősség családi indíttatásból fakad?
– Pontosan. Hadd mondjak egyetlen példát: anyai nagyapám hengerműi főmester volt a Rimamurány-Borsodnádasdi Lemezgyárban – ez a mai üzemvezetői szintnek felel meg. Engem a régi melósok gyerekkoromban becsempésztek az üzembe, hogy láthassam azokat a gépeket, amik még a nagyapám idejében kerültek oda. Frissen végzett mérnökként ott kezdtem a pályát,mielőtt dr.Schummel Rezső a városba csábított a főiskolai karra, annak az üzemnek a vezetője voltam. De ugyanilyen fontos, hogy édesanyám tanítónő, méghozzá remek jó tanítónő volt!
– És milyen tanár volt dr. Kováts Miklós?
– Szigorú. Tudtam, mi a különbség az elégtelen és az elégséges között, és tudtam, mi a jeles – a középső tartományban olykor elmosódnak a határok (nevet). És ha fiatalok között vagy, akkor jó eséllyel fiatalos maradhat a szellemed. Mérnökként, üzemi környezetből kerültem a katedrára, autodidakta módon oktattam, de mindig igyekeztem ügyelni arra, hogy példát adjak a hallgatóknak – akár a tárgyi tudás, de még az öltözködés és a modor terén is.
– Az örök fiatalság titkát is elárulta közben, ezt külön is nagyon köszönöm, de valóban ennyire egyszerű lenne?
– Az bizony: az oktatás – tudás és színház. A szakma az alap, azon a téren nincs és nem is lehet engedmény, de a tudást el is kell tudni adni. Ha a felkészültség mellett elég dinamikus vagy, akkor képes is leszel rá. Mindegy, hogy huszonöt éves vagy, esetleg hetven. Vagy már inkább nyolcvan.
Jó szerencsét, vivát, kohász!
Dr. Kováts Miklós Gábor 1965-ben kapott kohómérnök diplomát a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. A Borsodnádasdi Lemezgyár üzemmérnöke, majd üzemvezetője lett, 1970-ben került a Dunaújvárosi Egyetem jogelődjének számító NME KFFK (Dunaújváros) intézményébe, vagyis a Dunaújvárosi Főiskolára, ahol egyebek mellett öntészeti technológiák, gyártástervezés tárgyat tanított a jövő kohászainak, 1987-ben a Miskolci Egyetemen egyetemi műszaki doktori minősítést szerzett. Évtizedeken át az OMBKE Oktatási Bizottságának elnöke volt, alapítója a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamarának. 1994-től a Dunaferr-Qualitest Kft. környezetvédelmi divízió vezetője, majd a Dunaferr-Voest Alpine Hideghengermű Kft. környezetvédelmi vezetője, később az ISD Dunaferr Zrt. Hideghengermű Gyáregység környezetvédelmi szakértője lett. Üzemi szerepvállalása mellett 2003-2012 között a Dunaújvárosi Főiskola docense, a kohászati terület mellett környezetmenedzsment, minőségmenedzsment tárgyakat oktatott.
2020-ban mechatronikus gépész műszaki tanár diplomát kapott a Dunaújvárosi Egyetemen. Jó szerencsét, vivát, kohász!
