Születésnapos szépkorúkat köszöntött az önkormányzat

Aktívan 90-en felett is

A kilencven évesek táborát erősíti Weber Gyuláné, Ilona néni, aki Budapesten földműveléssel foglalkozó családba született, majd Rácalmáson nevelkedett négy testvérével együtt.  Első férjét akkor ismerte meg, amikor a térképészek elkezdték felmérni Dunapentelét és a Mélyépítő Vállalathoz felvették figuránsnak. Egy ideig a Csongrád megyei Szegvárra költöztek, két fiú gyermekük is ott született, de mivel férje továbbra is Sztálinvárosban dolgozott úgy döntöttek,hogy visszaköltöznek Rácalmásra. Ilona néni a rácalmási gyermekotthonban helyezkedett el, majd az otthont idővel áthelyezték Sztálinvárosba, a Radarba, így családjával ide költöztek. Időközben megszületett lánya is. Ilona néni később a Ruhagyárban helyezkedett el, ahol tíz évig dolgozott: kétszer „Kiváló dolgozó”, egyszer pedig „A Könnyűipar Kiváló Dolgozója” elismerést kapott.

A ruhagyári éveket követően a Dunai Vasműben helyezkedett el, és itt az ún. Szállító Gyárrészleghez került. Váltókezelői vizsgát tett, majd sokat segített az adminisztrátori feladatokban is, végül innen ment nyugdíjba. Közben fiai megnősültek, lánya férjhez ment, és most már 7 unoka és 9 dédunoka örvendezteti meg a mindennapokban. Nyugdíjas évei igencsak aktívan telnek, bár már 90 éves elmúlt, azt mondta „sohasem tétlenkedik”: „Rengeteget kötöttem, horgoltam, pulóvereket, takarókat, terítőket hímeztem, ruhákat varrtam a gyerekeknek, unokáknak. Amit pedig a mai napig szívesen csinálok, az a sütés. A zserbómat, a sajtos süteményemet, a bejglimet, a mézes puszedlimet, a farsangi fánkomat, méteres süteményemet mindenki dicséri. Amit megkívánok, még megfőzöm, mosok, takarítok, apróbb dolgokat bevásárolok, a nagybevásárlást  fiaim intézik.”  Ilona néni szabadidejében szívesen tesz egy-egy sétát, beszélget a szomszédaival, és nagyon szeret olvasni. Bár lett volna lehetősége lányához költözni, de úgy fogalmazott, hogy jól érzi magát Dunaújvárosban és szeret itt élni.

A Forma 1 rajongó

Kilencvenedik születésnapját ünnepelte Szűcs Sándorné, Borbála néni is, aki Nemesnádudvaron született és itt is nevelkedett, valamint iskoláit is itt végezte. Hamar belecsöppent a munka világába: 17 évesen napszámosként, 19 évesen pedig az állami gazdaságban konyhai kisegítőként tevékenykedett. 1949-ben ismerkedett meg férjével, aki akkor katona volt. 1953-ban házasságot kötöttek, majd fiuk született. 1958-ban költöztek Dunaújvárosba. Borbála néni a Fékon-ban helyezkedett el, majd nyugdíjba vonulásáig az Óragyárban dolgozott. Három unoka és két dédunoka örvendezteti meg a mindennapokban. Fia, László mindennap meglátogatja, segít neki, amiben csak tud. Gyakran elviszi őt mezőfalvi telkükre, ahol Borbála néni szívesen tölt időt a kertben, a friss levegőn. Szabadidejében főz, jó kapcsolatot ápol a szomszédokkal, és sokat néz televíziót. Állítása szerint pedig hatalmas Forma-1 rajongó, kedvence pedig Vettel.

A virágok szerelmese

Az önkormányzati köszöntésből Hegedűs Ferencné, Mária néni sem maradhatott ki, aki a Tolna megyei Fácánkertben született. Itt is nevelkedett. Szülei  dohánytermeléssel foglalkoztak. Mária néni 16 évesen férjhez ment, majd 1959-ben költöztek Dunaújvárosba. Férje a Dunai Vasműben dolgozott, Mária néni pedig a Férfiruhagyárban tevékenykedett egészen nyugdíjazásáig. Fiuk született, aki már elhunyt. Egy unoka és három dédunoka örvendezteti meg a mindennapokban. Bár egyedül él, nagy segítség számára fia egyik jó barátja és korábbi felesége, akikre a mai napig számíthat legyen szó bevásárlásról vagy ügyintézésről. Mária néni a mindennapokban sem tétlenkedik: főz, ellátja a házi munkát és minden szabad percét a kertjében tölti, ahol több tucatnyi muskátlit gondoz, hiszen ahogyan mondta „virágos kertje élteti leginkább”.

Végh Zoltán felvételei