Három, rendszeresen a viták kereszttüzébe kerülő, gyakran felmerülő és/vagy visszatérő, rendre aktuális problémáról kérdeztük Mezei Zsolt városüzemeltetési ügyekért felelős általános hatáskörű alpolgármestert. Interjú.
– Fakidőlés nyomán fakivágás a Vasmű úton, ágtörés a Petőfi ligetben, gondok a Béke városrészben – alpolgármester úr, mi lesz az elöregedő állomány sorsa?
– Mindenképpen szeretném megfordítani a választ: azt tudni kell, hogy – erre okkal-joggal lehetünk büszkék, okkal-joggal köszönhetjük a múlt jeles szakembereinek és a városépítő elődöknek –
Dunaújváros az ország legzöldebb megyei jogú városa; itt található a lakosság számára vetítve a legtöbb fa.
Ebből erednek a problémák is: a Vasmű úti állomány szűk, az elmúlt évtizedek átalakításai miatt ráadásul egyre szűkülő élettere szó szerint kivégezte az állományt, és máshol is számolni kell a természetes öregedéssel. Ráadásul mindez egyszerre történik, hiszen a fák nagy részét is egy időben ültették.
– Felkészült a szaporodó gondokra az önkormányzat?
– Természetesen igen, elkészült a városi fa kataszter, ennek nyomán terjedelmes lista született a város veszélyben lévő fáiról. Hihetetlen, de igaz, az alsó Duna-parti jegenyesort a Szentlélek tartja életben, ott már konkrét tervek készülnek az állomány cseréjére. De ugyanígy említhetem a Tavasz utcai nagyparkoló fáit is, vagy éppen a Petőfi liget és környéke platánjait. Az önkormányzatnak folyamatos munkát ad a száraz ágak levágása, az állomány gondozása és az új állomány telepítése. De még egyszer mondom, ez nagyon szép és nemes feladat – szeretnénk megőrizni a város előkelő pozícióját a zöld értékek ápolása, gondozása, gyarapítása terén.
– A szelektív gyűjtőhelyek állapotára ennyire biztosan nem lehetünk büszkék – e téren rengeteg kritika fogalmazódott és fogalmazódik meg a városlakókban. Lesz, lehet hatékony és eredményes megoldás?
– Keressük, és meggyőződésem, hogy meg is fogjuk találni. Azon túl, hogy az említett kritikák jogosságához nem férhet kétség, hadd illesszem ezt a tételt is egy nagyobb kérdéskörbe: az új városvezetés elhatározott célja a tiszta Dunaújváros megteremtése – ezt vállaltuk, és az elmúlt hónapok eredményei igazolják, hogy jó az út és az irány.
– Rendben, de a hulladékszigetek környezete még most is borzalmas képet mutat.
– Több „szem előtt lévő” szigetet áthelyeztünk, de valóban továbbra is gond, hogy válogatás nélkül pakolják a hulladékot a szelektív gyűjtőhelyek mellé – ennek az immár kommunális hulladéknak az elszállítása éves szinten több tízmillió forintot emészt föl, ráadásul szó szerint sziszifuszi küzdelemről beszélünk. Körülbelül 20 szelektív sziget van a városban, és bár az is igaz, hogy ezeket lehetne gyakrabban üríteni, a fő problémát
nem a harangban lévő, szelektíven gyűjtött hulladék jelenti, hanem a környékére hordott kommunális hulladék.
De visszatérek az eredeti kérdéshez: négy helyen megdupláztuk a szigetek nagyságát az áthelyezéssel, ennek köszönhetően pedig az ürítés is gyakoribb lesz, hiszen kevesebb helyszínre kell mennie az autónak, de az egész problémakezelés terén új utakat keresünk. Átfogó, nagy változtatásokra készülünk, ezek részletein folyamatosan dolgozunk a Dunanett és a Vertical szakembereivel.
– Mikorra saccol kézzelfogható, mérhető, igazolható eredményt e téren?
– Ha minden a terveink szerint alakul, az első lépcsőfokokat ősszel tesszük meg, a teljes rendszer várhatóan tavasszal épül ki.
– Az elmúlt hetek zivatarai többször okoztak fennakadásokat a város közlekedésében annak nyomán, hogy a csatornarendszer nem bírta a terhelést. E téren terveznek érdemi változtatást.
– Nem, mert erre nem lehet tervezni.
A szakirodalom villámárvizeknek hívja ezt a helyzetet, egy bizonyos vízmennyiség felett egyszerűen nem bírja.
Ez nettó matek egyébként, ha két óra alatt leesik egy havi csapadékmennyiség, akkor a keletkező villámárvízzel senki és sehol nem tud semmit kezdeni. De ez a gond viszonylag rövid ideig tart; ha valaki a múlt heti zivatarok után egy órával körbement a városban, látta, hogy már meg is szűnt a probléma – igaz, a tócsák vizét még kerülgetni kell. E téren a maximum, amit tehetünk, hogy a takarítást másnap oda szervezzük, ahol sár került az útra a vízátfolyások nyomán. Így is történt.
(Fotó: Végh Zoltán)
