Semmi különös, csak egy sima szombat. De már pár hét múlva párás szemmel emlékszünk rá, ez faktum.
A kánikula perzselésére, a csobbanásokra, az együtt töltött percekre és órákra, a napfény ízére, a vakációra, a pihenésre, a nevetésekre és a zsivajokra, a játszó kiskrapekokra és kiscsajokra, a fröcskölő kamaszokra, a közös mozgásra. A NYÁRRA.
Az utóbbi esztendők legfurcsább nyarára, az elmaradt tavasz utáni bicegő, fesztiváltalan nyárra, ahol és amikor jobbára mindenki maga magának teremtette meg a boldogító pillanatokat. Ahol az élményfürdő, benne a Tourinform Iroda szervezte hét végi programokkal; nemcsak menedék a kánikula tombolása elől, hanem a közösségi élet – oké, oké, meg a bulika – mentsvára, tere, terepe. Erről mesélnek a képek.
(Fotó: Végh Zoltán)
Az idei nyár egyik utolsó napja, ahol az élményfürdő nemcsak menedék a kánikula tombolása elől, hanem a közösségi élet – oké, oké, meg a bulika – mentsvára, tere, terepe. Erről mesélnek a képek.
(Fotó: Végh Zoltán)
