"Jószoli 30": az elmaradt jótékony árverés margójára

Kezdjük a történetet a vallomásos próza jegyében fogant mondattal: a szó legszorosabb értelmében csodás összeállítást láthatott a közönség a közelmúltban a Bartók Kamaraszínházban – a Jószolgálati Otthon Közalapítvány művészetterápiás műhelyében készült alkotásokat az Aula Galéria mutatta be, elsöprő sikerrel.

Jótékony tervek

Aligha véletlen, hogy a kiállítás anyagát biztosító közalapítvány merész terveket szövögetett a kollekció jövőjét illetően: a "Jószoli" fennállásának 30. születésnapját ünneplő, hasábjainkon rendre bemutatott eseménysorozat fináléjaként jótékony célú árverést szerveztek a közelmúltban, amelyen a kiállítás művei, valamint a művészetterápiás foglalkozásokon készült további alkotások kerültek volna kalapács alá.
Igen, sajnos csak "volna" – a születésnapi sorozat csimborasszójának szánt aukció elmaradt.

Innentől persze feltételes módban vagyok kénytelen fogalmazni: nem tudhatni, milyen sikerrel zajlott volna a licit, és sajnos az is talány, összegyűlt volna-e elegendő forrás az árverésből a tervezett álmok megvalósítására. A tervezett álmok amúgy nagyon is materiális dolgok: a Jószolgálati Otthon egy klímaberendezés beszerzését finanszírozta (volna) a befolyó összegből, emellett további, elsősorban a művészetterápiás foglalkozásokat segítő eszközök – tablet, projektor – vásárlását tervezték. Ez utóbbiak hallatlan előnye, hogy kitűnően használhatók (lennének) az intézmény további közösségi eseményein is. 
De a tilalom nagy úr – a tervezett jótét célú licit a járványhelyzet élesedése miatt hiúsult meg.

Pedig milyen szép!

Lelkesen beszél a licitre szánt műtárgy-együttesről Zsinka Gabriella művészettörténész, a Kortárs Művészeti Intézet művészeti vezetője is – az aukció levezetésére felkért szakember szerint több szempontból is hallatlanul izgalmas kollekció kerülhetett volna kalapács alá:
– Az egyik fontos tényező, hogy az aukcióra szánt művek segítségével bepillantást nyerhetünk egy fantasztikusan dolgozó műhely kulisszáiba. Minden műhely megismerésekor hozható egy értékítélet – a kiállított anyag alapján az például nagy bizonyossággal állítható, hogy a Jószolgálati Otthon műhelyében Kóty Zsuzsanna és Tankó István érzékeny, visszafogott irányításával nagyon magas színvonalú munka folyik. Műfaji szempontból is nagyon színes a kollekció – akvarellek, akril-vászon művek mellett különleges technikával készült alkotások, textilek is akadnak a gyűjteményben –, figuratív munkák és absztrakt kísérletek egyaránt színesítik a palettát.

Zsinka Gabriella még egy fontos tényezőre felhívta a figyelmet: Paul Ricoeur-t idézve "a műalkotások angyali ideje" is számít, állította – mondván, egyfelől a vásárlók közül mindenki megtalálhatta (volna) a neki tetsző alkotást, méghozzá azzal a tudattal, hogy különleges műtárgy birtokába jut. A műtörténész szerint ez az "érzelmi tényező" szintén a bemutatott kollekció sajátja:
– Minden mű mindig önálló életre kel az elkészítése után – ez "elengedés-fázis" persze nehéz, de elkerülhetetlen. A művészetterápiás műhelyben készült alkotások esetén ez szintén kézzelfogható tapasztalás – hiszen különleges, érzékeny emberek különleges képességei hozták létre, alakították ezeket a műveket. Így nemcsak a "Jószoli" születésnapi sorozatának, de ennek a folyamatnak az ünnepe lehetett volna az aukció.
Az, hogy lesz-e és milyen formában, jelenleg még persze a jövő nagy kérdése: a szándék a pótlásra egyértelmű, az is lehet, hogy online árverés lesz a vége. Az biztos, hogy mindenképpen kezdeni szeretne valamit a kollekcióval a közalapítvány.

Folytatása következik; én epedve várom.

(Illusztrációk: Jószolgálati Otthon Közalapítvány)