"Ragyogj kékben!": micsoda kavalkád! És micsoda mosolyok! (galériával)

Késő délelőttől késő délutánig ívelő programsorozattal koronázta születésnapi eseményeinek amúgy sem gyenge kínálatát a Jószolgálati Otthon Közalapítvány szombaton – egymást érték a jobbnál jobb események a Liget közi bázison és a központ előtti színpadon.

Színes kínálattal

A program szervezői gondoskodtak arról, hogy legyen a felhozatalban ünnepi esemény – szó szerint torokszorítóan szép perceket hozott Kecskés Rózsa igazgató és Barta Endre humán ügyekért felelős polgármester köszöntője után a Dunaújvárosi Vegyeskar és a Jószolgálati Otthon autista kórusa, a Kék Hang nevű formáció produkciója. A Republic együttes Ezt a földet választottam című dala sajátos-gyönyörű fénytörést kapott a közös előadás során. Szintén megindító volt Őze Áron, a Bartók Kamaraszínház igazgatója meglepetéssel spékelt bemutatója – és a nyitóblokk rögtön fölrajzolta az egész nap ívét. 

Merthogy innentől lényegében megállás nélkül követték egymást a színpadi események; nagy tapsot kapott a Zoltán Erika Tánciskola bemutatója és a ZsuRo Team (vagyis Szerecz Róbert és Tóth-Varga Zsuzsanna) előadása, szép összeállítással lépett színre a Széchenyi Gimnázium Vegyeskara, látványos mutatványokkal kápráztatott a Spartan Cheerleaders csapata és persze a No Control Dance Club gárdáját is jelentős ováció fogadta. A nyári hőségben nehéz feladat várt a BeatKOHO tagjaira, de az ütemolvasztárok jelentősen átrendeződött csapata is remek koncerttel ajándékozta meg a publikumot a délutáni program (és a mini fesztivál) záróakkordjaként. 

A színpadi kínálat mellett nagy élet volt a "Jószoli" udvarán is – az egész nap során üzemelő kézműves vásár mellett több kézműves foglalkozást, élményfestést kínáltak, míg Kálnay Adél József Attila-díjas írónő mesekuckója a legfiatalabb korosztálynak biztosított szó szerint mesés ki-, illetve bekapcsolódást.

Mennyi mosoly, mennyi jóság!

A nettó kínálaton túl még volt egy tényező, ami miatt ki nem hagytam volna a szülinapi sorozat koronáját: most picit vallomásos prózára váltva elárulom, hogy körülbelül három évtizede rendre elvarázsolnak az intézmény programjai – pontosabban a programokat mindig, állandóan és cáfolhatatlanul belengő derű, mosoly, jókedv. Ha a boldogság metaforájaként nem egy hatalmas, kerek és (jobbára) elérhetetlen cipót tételezünk, hanem sok-sok kicsi, de ízes falatot, morzsácskát, akkor bátran állíthatom, ebben a közegben és közösségben mindig van falatozni- és csipegetnivaló.

A sok-sok önkéntes – a Ragyogj kékben! sorozatában például kivétel nélkül mindenki! –, a közreműködők, de a közönség is érezte/érzi ezt, méghozzá folyamatosan. Nem kétséges: a mi városunkban szombaton a liget volt a legboldogabb helyszín. Mindenki, figyeltem, tényleg mindenki és nagyjából mindig mosolygott; – ha valami, hát kétségtelenül ez a közalapítvány nevében is szereplő jó szolgálat egyik titka, alapja, pillére.

És a mosoly ragadós, meg tartós; most is itt van a pacekomon, miközben ezt írom. Már csak ezért is: köszönet! 

(Fotó: Végh Zoltán)