Dunai Kincses Kert: jó időben, jó helyen! (galériával)

Aki az elmúlt háromnegyed évét egy információs búvárharangban töltötte, bátran hihette azt, hogy a Rockmaraton Fesztivál november második felére csúszott zárónapjára kerekedtek föl ilyen sokan a Szalki-szigetre. A hangulat is hasonlóan oldott és remek volt, csak ezúttal a kegyetlen riffek és a zúzós dallamok helyett finom kajákat és szép kézműves tárgyakat talált a vendég a kemping területén.

A helyzet hozta, szó szerint

Jó idő volt, ráadásul jó helyen és jó programot kínált a vendégeknek a Dunai Kincses Kert maroknyi, ám annál lelkesebb szervező csapata. Az októberben Rácalmáson debütált termelői piac és kézműves vásárt a vírus veszélyhelyzet miatt – és előre, határozottan deklarált fokozott óvintézkedések mellett, kötelező maszkviseléssel és egymástól kellő távolságra elszórt árusokkal – rendezték városunkban, hangsúlyozta érdeklődésünkre Szilágyi Irén, a közösségi kezdeményezés egyik főszervezője:
– Nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen szép számú érdeklődő látogatott a Szalki-szigetre, őszintén szólva meglepett minket a fokozott érdeklődés, és persze annak is örülünk, hogy előzetes kérésünknek megfelelően mindenki maszkban, egymásra vigyázva érkezett. Szerencsére a kínálati oldal képviselői sem hagytak cserben minket, az előzetesen jelentkezett közel 60 közül több mint 50 árus kínálta a portékáját. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy miután Rácalmás szigorú tiltást rendelt el a koronavírus miatt, a város befogadta kezdeményezésünket, és ugyan fokozott figyelemmel és óvatossággal, de megrendezhettük a termelői piac és kézműves vásár programját. Külön is szeretném kiemelni Orosz Csaba segítségét: az eseménynek otthont adó körzet képviselőjeként nagyon sokat tett azért, hogy sikeres programot bonyolíthassunk.

Kóstolni tilos – pedig volna mit...

A szigorú szabályok persze betettek a hasonló események egyik fő csalogató tényezőjének, a kóstolás és a helyben fogyasztás is tilos volt a szigeti kavalkádban – picit a vakrepülést idézte, de jómagam is csak itthon adtam az élvezeteknek az Adonyi Fürjes Major egészen elképesztően csábító pácolt fürjtojás frontján (a chilis is egészen pazar, de a vargányás mindent, de tényleg mindent visz). Szintén itthon teszteltem László Boldizsárné Ági Bölcske melletti tehenészetének sajtjait – az eddig kóstolt szakmunkák közül az olivás és a medvehagymás frontján gurított nagyot a bázis, igaz, a natúr füstölthöz eddig nem volt szerencsém, de az eddigi tapasztalatok alapján kizárt a csalódás.
A fent említett kulináris remeklések mellett nagyon masszívnak tűnt a Kincses Kert a lekvárok és szörpök frontján, a programsorozat egyik ikonikus alakjának számító Szabi, a Pék készletét is az utolsó morzsáig felvásárolták a népek. A kézműves vonalon a kerámiás kommandó élcsapata volt a leginkább ütőképes – azért meg külön pacsi, hogy száz év után összefuthattam végre Bubutimár Évával –, de az adventi/karácsonyi ajándék tematika is kegyetlenül erős volt.
A megkérdezett vendégek közül többen a "végre kimozdulhattunk" élményét osztották meg velünk a vásárfiák cipelésekor; nos, nekik máris szolgálhatok egy jó hírrel. A termelői piac és kézműves vásár programját a tervek szerint havi rendszerességgel rendezik – és bár a folytatást illetően persze vannak bizonytalanságok, ha minden jól megy, idén még lesz egy alkalom: december 12-én újra benépesülhet a sziget (naná, a mostanihoz hasonló fokozott óvatossággal); addigra tuttervári elfogy az összes sajtom, úgyhogy megyek.

(Fotó: Végh Zoltán)