Már óvodás korában felfigyeltek a pedagógusok Vincze-Hajnal Blanka tehetségére. A tizenéves alkotó szülei később ennek megfelelően választottak számára általános iskolát, jelenleg pedig a Wesley Da Capo Alapfokú Művészeti Iskolában csiszolják tehetségét. Portré.
Nevéhez fűződnek a Petőfi liget padjain látható alkotások, de részt vett a Diófa utcai trafóház feldíszítésében is. Az elmúlt évben a Corner Kávézóban is láthatták az érdeklődők Kovács Amandával közös kiállítását; a vendéglátóhely a Wesley Da Capo Alapfokú Művészeti Iskolával közös kezdeményezést indított, amely során az intézmény diákjai számára nyújt lehetőséget alkotásaik bemutatására.
Egészen a kezdetektől
Vincze-Hajnal Blanka ezt megelőzően is szélesebb körben megismertette tehetségét, hiszen a Petőfi liget padjain látható művek is az ő ötletéből születtek, sőt, a megvalósításból is kivette a részét. A fiatal alkotó a DSTV-nek adott interjúban a kezdetekről is megosztott részleteket:
– Óvodában a pedagógusok hívták fel a szüleim figyelmét arra, hogy látnak bennem fantáziát a rajzolás terén, így egy ennek megfelelő iskolát ajánlanak számomra. Ez végül a rácalmási Jankovich Miklós Általános Iskola lett, ami egyben alapfokú művészeti intézet is; itt egy héten két alkalommal különböző alkotási technikákat próbálhattam ki. Formálni kezdték a képességeimet, illetve jó lehetőség volt arra, hogy különböző pályázatokon is részt vehessek: a hagyományos kézi rajzolás mellett például alkalmat adott arra is, hogy kikacsinthassak a digitális rajzolás irányába.
Blanka már ekkor több versenyen is szerepelt, általában az első három hely valamelyikét sikerült megszereznie – a szárnypróbálgatás sikerei jó visszaigazolást jelentettek számára. Mint felidézi, egy fehérvári versenyre a legbüszkébb, de a rácalmási művelődési ház pályázatán is sikerült nyernie – ahol a rajzát egy kézi naptárra nyomtatták.
Ligeti lépcsők, kávéházi képek
A fiatal tehetség alkotásai nem szorítkoznak a négy fal közé, hiszen köztereken is találkozhatunk velük:
– A Wesley Da Capo-beli oktatóm, Páhi-Fekete Noémi kért fel, hogy tervezzem meg Dunaújváros alapításának hetvenedik évfordulója alkalmából a terveket a Petőfi liget padjaira. Miután a tanárnő jóváhagyta ezeket az elképzeléseket, társaimmal közösen pedig felfestettük őket. Jelenleg is az ő irányításával zajlik a szakmai képzésem, korábban pedig Dancs Esztella volt a mentorom az intézményben. Sok segítséget kapunk oktatóinktól, jó légkörben képezhetjük magunkat, és ez a lehetőség is jól mutatja, hogy sok támogatást nyújtanak nekünk.
Amint már szóba került, Blanka csoporttársával, Kovács Amandával közösen a Corner Kávézóban is kiállította festményeit. A bemutatót a továbblépés és a kísérletezés szempontjából is kiváló lehetőségnek tartja:
– A kiállítás egy felvételinél akár a beadott pályázatban, akár egy interjúbeszélgetésben pozitívumnak számíthat, emellett arra is alkalmat ad, hogy felmérjem, hol tartok most. Kísérletező időszakomat élem, több anyaggal is dolgozom: a pasztell krétától kezdve a festékeken át a különböző kreatív módszerekig. A célom, hogy felfedezzem ezeket, és megtaláljam azt, amiben a leginkább komfortosan érzem magam. Ezek persze kooperálnak egymással, így készítés közben is kapok új ötleteket egy-egy új, vegyes stílusú alkotásokhoz. A témaválasztásom is változóban van: régebben leginkább tájképeket festettem, most pedig több irányba is nyitok.
Tervek a jövőre
Az ifjú alkotó első nagy kihívása a közeljövőben az érettségi lesz, ám a maturálás utáni terveiről is beszélt a DSTV-nek adott interjúban:
– Úgy gondolom, Pesten, vagy Pécsen tanulok majd tovább, mindenképpen egy művészeti egyetemen. Jelenleg úgy érzem, inkább az alkalmazott művészeti ágak valamelyik lesz a befutó, de ez persze még változhat: a tervező grafika világa is vonz, vagy látványtervezőként képzelem el a jövőmet.
Cs. L.
(Fotó: DO-archív)
