Megalapoznák a jó folytatást!

Nem a legjobban kezdte a 2019/2020-as szezon küzdelmeit a Dunaújváros PASE labdarúgó csapata, mely első nyolc meccséből mindössze kettőt tudott megnyerni, így a klubvezetés már szeptemberben edzőváltásra kényszerült. A volt válogatott Lőrincz Emilt Jakab Elek váltotta a kispadon, akit arra kértünk, tekintsen vissza a csapat mögött hagyott időszakra, arra, hogy milyen elképzelésekkel állt munkába ismét Dunaújvárosban.

- Abból indultam ki, hogy sikertelen volt az előző időszak. Egyéni beszélgetések kezdtük a munkát a játékosokkal, megkérdeztem a tapasztaltabbakat, szerintük mi lehet az oka a sikertelenségnek. Ezekkel az információkkal felvértezve kezdtünk el dolgozni, de egy napnyi munka után még nem nagyon tudtunk beleszólni az Újpest II. elleni találkozóba, s 4-1-re kikaptunk. Ismerve a játékosok képességeit, összetételét, tapasztalatait, azt mondtam, hogy itt lehet azért valamit kezdeni, kérdés az, hogy mire tudunk építeni. Nagyra tisztelem Lőrincz Emilt, aki volt játékosom is, az elmondottak alapján azonban voltak olyan területei a felkészülésnek, amit nekünk a következő heti és havi edzésmunkában hangsúlyoznunk kellett, s ebből kiindulva igyekeztünk felépíteni a játékunkat.

Oldották a feszültséget

Nemcsak játékban, hanem mentálisan is erősíteni kellett az együttes tagjait, árulta el a DPASE vezetőedzője.

- Mentálisan nyilván erősítik a játékosokat a győzelmek, de az egyéni beszélgetéseknél kiszűrtem, hogy vannak feszültségek a csapaton belül, a játékosok önmagukkal is elégedetlenek, nem tudták a sikertelenség okát, s keresték önmagukban is, hogy mi lehet a probléma. Igyekeztünk kicsit mélyebbre ásni az okokban, s ebben segített azért nekem, hogy civil foglalkozásaim közt van egy olyan terület is, ami pedagógiával, pszichológiával kapcsolatos. A második mérkőzés után már szerencsésebb helyzetben voltunk, mert végre nyertünk, ami kicsit oldotta is a feszültséget.

Jakab Elek szerint ugyanakkor más gondokkal is meg kellett küzdeniük a szezonban, a sérülések, eltiltások mellett az is nehezítette feladatukat, hogy a csapat összetétele nem a legideálisabb.

- Látni kell, hogy a csapat életkori összetétele nem optimális. Vannak tapasztalt játékosaink, akik már pályafutásuk vége felé járnak, illetve azok a fiatalok, akik a pályájuk kezdetén vannak, s hiányzik az a köztes generáció, melynek megvan a kellő tapasztalata és fizikálisan is olyan teljesítményre képes, amire egy-egy mérkőzésen nagy szükség lenne. Gondot okozott számunkra az is, hogy a sérülések, betegségek és eltiltások miatt nagyon sokszor nem tudtunk a legerősebb keretünkkel kiállni egy-egy mérkőzésre, nem a teljesítmény, a forma döntötte el a csapatka kerülést, hanem a kényszer. A jelenlegi NB III-ban, főleg az NB I-es csapatok utánpótlás együtteseinél viszont már van olyan szintű támadójáték, ami ellen a fiataljaink már olykor belehibáztak, így hiába vezettünk egy, vagy akár két góllal is az aktuális találkozónkon, sajnos nem mindig tudtuk megnyerni ezeket a meccseket.

Fordították a trendet

Az idei esztendő véghajrájára azért összekapta magát az együttes, mely két győzelemmel zárta az esztendőt, ám Jakab Elek nemcsak pontszerzések miatt örülhetett az elmúlt hetek jobb formájának.

- Nagyon örülünk, hogy két győzelemmel sikerült zárni az évet, ennek mindenképpen erőt kell adnia a folytatásra, főleg úgy, hogy az utolsó két mérkőzésen nem azt az arcát mutatta a csapat, mint korábban. A Szekszárd ellen például nem jó játékkal is tudtunk győzni, vagyis megfordítottuk azt a trendet, hogy jó játékkal nem tudtuk nyerni, mint mondjuk a Hódmezővásárhely és a Vác ellen. Ezúttal viszont a gyengébb játék ellenére is küzdöttünk végig, s ez éppen annak a mentális fejlődésnek az eredménye, amit látni is szerettünk volna a csapat tagjaitól. Ezért és ezzel együtt a csapat munkáját én pozitívan értékelem, ugyanis a közösségnek sikerült önmagát úgy menedzselnie, hogy a pozitív tulajdonságok kerültek előtérbe és azok a játékosok, akik rutinosabbak, már olyan befolyással bírtak a fiatalokra, hogy ők is a jobbik énjüket vették elő.

Képek: DO-archív

Ez a szint kevés

A DPASE vezetői, szakmai stábja, valamint a játékosok sem elégszenek meg ennyivel, s a szezon második felében egyértelműen az a céljuk, hogy még előrébb lépjenek.

- Mindenképpen szeretnénk előrébb lépni a tavasszal. Az a pechszéria, ami ért minket ősszel, általában meg szokott azért fordulni, persze ehhez tenni is kell, mert csak annak a csapatnak van szerencséje, aki megdolgozik érte. Lesz most két hónapunk, hogy együtt dolgozzunk, ezalatt szeretnénk új játékosokat is a csapat környékére hozni, nyilván ez függ azért a lehetőségeinktől. Ez a felkészülési időszak komoly előrelépést jelenthet abban, hogy azokat a mozzanatait a játéknak, amiket nem megfelelően hajtottunk végre, most javítsuk, hogy még sikeresebbek legyünk, s erre talán lesz most időnk is. Az egyik cél az, hogy maradjunk bent az NB III-ban, de ez a cél nekem kevés. Aki ismer, tudja, hogy nem szeretek veszíteni, mindig arra törekszem, hogy sikeres legyen, amit csinálok, s ezért sokat is dolgozunk a kollégákkal. A másik célunk az, hogy alakuljon ki itt egy olyan szemléletű csapat, amelyre lehet majd építeni a jövőben. A vezetés igyekszik támogatni bennünket, Bita Lászlóval, Sztanó Miklóssal és az elnökség többi tagjával együtt úgy látom, hogy ennél tovább kell lépni, mert a dunaújvárosi labdarúgáshoz ez a szint kevés. Felelősséget érzek azért, hogy jobb labdarúgásunk legyen, ez motivál engem abban, hogy azt a gerincet kialakítsuk a csapatnál, amellyel a későbbiekben egy komolyabb szintet meg tudjunk célozni. Idén a bennmaradás a reális cél, de már úgy kell dolgoznunk, hogy a következő évi sikereket is megalapozzuk.