Több éves adósságot törlesztve, de borzalmas pénzügyi helyzetben vág neki a sportkoncepció megalkotásának Dunaújváros önkormányzata. A tervezet a teljes szféra működtetése, és benne kiemelten az önkormányzati szerepvállalás újragondolását ígéri. A tények és tervek dzsungelében Varga Richárd, a koncepciót készítő debreceni cég dunaújvárosi kapcsolattartója volt a kalauzunk.
– A beszélgetésre készülve került szóba, hogy az alaphelyzet meglehetősen siralmas – miközben ott a dicső múlt még eleven emléke, valamint a város helyzetéből fakadó tény, miszerint a helyi sportélet, a sportsikerek évtizedes távlatban is a városi identitás egyik, ha nem a legfontosabb pillérei, a szféra „alapdokumentumának” számító sportkoncepció nem létezik.
– Így igaz, az újonnan megválasztott városvezetésnek több éves adósságot kell törlesztenie azzal, hogy létrehozza azt a tervezetet, amely a szféra működését, benne a város, az önkormányzat szerepvállalását rögzíti és szabályozza. „Papíron” létezett ugyan sportkoncepció, de a Sport Agency Kft. háttértanulmánynak szánt összegzése még nagy-nagy jóindulattal sem nevezhető annak – vagyis az az alaphelyzet, hogy nem létezik jelen állás szerint sportkoncepció, illetve ami van, az nem tölti be a feladatát. Sem a város, sem a sportélet szereplői, sem a szélesebb értelemben vett közönség, a nyilvánosság, a sportolni vágyó lakosság, a gyerekéből egészséges, sportos fiatalt nevelni szándékozó szülő nem lát tisztán.
Mint amikor a fekete lyukba bekerül valami anyag – és az ottani nagy energiák szétzilálják, megsemmisítik.
Márpedig az új önkormányzati vezetés elhatározott szándéka szerint kell lennie egy oylan alapdokumentumnak, amely egyfelől rögzíti a jelen helyzetet, másrészt kisebb-nagyobb távlatban ugyan, de arról is szól, milyen tervei, vállalásai, feladatai vannak, lehetnek a városnak ebben a történetben.
– Az önkormányzat egy debreceni céget, a Zsuponyó Levente tulajdonos-ügyvezető irányításával működő Sport, Marketing és Kommunikáció Service Kft.-t bízta meg a feladattal. Miért éppen őket?
– A pontos választ természetesen az önkormányzati képviselőktől kell megkérdezni, de úgy gondolom, sokat nyomtak a latba a cég referenciái – nem utolsósorban ezek között éppen Debrecen város sportkoncepciójának megalkotása –, illetve az a szakmai-tudományos háttér, amivel a vállalkozás rendelkezik. És persze az is számít, hogy a gyakorlati életben már kipróbált modellek is a rendelkezésükre állnak. A nagy helyzet ugyanis az, hogy nagyon gyorsan kell nagyon jelentős munkát végezni.
Egy pazarló, lemondó, minden ízében elavult és átláthatatlan rendszer helyett olyat létrehozni, ami tisztázza a város szerepét.
Rögzíti a vállalásait, tiszta helyzetet teremt a sportingatlanok üzemeltetése terén, ráadásul meghatározza az egyesületek szerepét ebben a modellben, illetve megfelelő támpontot ad a közösségi, a szabadidős, ha tetszik, a tömegsport szereplői számára is. A debreceni cégnek erre vonatkozóan is vannak, lesznek javaslatai.
– Például? Tudom, a közös munka nemrégiben kezdődött, de bizonyára léteznek azok a pillérek, amelyek „elbírják” ezt a vállalást.
– Így van, hiszen itt éppen az a cél, hogy a szféra összes szereplője számára átlátható, tiszta, követhető viszonyrendszer alakuljon ki. Az is feladat, hogy a nagy költségvetésű, profi sport szereplői tisztán lássanak, az is, hogy a létesítmények üzemeltetése terén átláthatóvá váljon a mostani kaotikus történet, de az is, hogy a létesítményfejlesztésre vonatkozóan szülessenek távlatos tervek. Úgy gondolom, teljesen újszerű gondolat, hogy a sportszervezetek nyissanak egyfajta szolgáltatási irányba, nyissák meg a kapuikat a sportáguk iránt érdeklődő nagyközönség előtt – erre vonatkozóan is remek példák sorával szolgál Debrecen –, de újra kell gondolni az utánpótlás- és diáksport teljes spektrumát is. E téren a multisport-modell hozhat áttörést, ami egy sokszereplős, az oktatási intézményeket és a sportszervezeteket egyaránt „megmozgató” történet, és alapjaiban azt célozza, hogy egy-egy kisgyerek több sportágat is kipróbálhasson, művelhessen, akár párhuzamosan is.
Amolyan nagy sportágválasztó, de több évre kiterjesztve, és persze alapjaiban újragondolva a célokat.
Legyen egészséges, legyen megfelelő az izomzata, tanuljon meg esni, ismerje meg a saját képességeit – és aztán idővel döntse el, hogy melyik sportág mellett horgonyoz le, de nem is ez a lényeg. Legyen egészséges, a mozgást, a sportot a mindennapi élete részének tudó fiatal, később pedig mindezek mellett csapatban is dolgozni, a csapatért is küzdeni tudó felnőtt. Ha e téren úttörő, akár országos vagy nemzetközi viszonylatban is meghatározó szerepet vállal a város, az szerintem jelentős eredmény lehet.
– Ejtsünk szót az időtényezőről is – méghozzá két szempontból. Mennyi idő alatt születhet meg a sportkoncepció, és mennyi idő alatt szolgálhat érzékelhető eredménnyel?
– A koncepciót két-három hónapon belül le kell tenni a közgyűlés asztalára, ez nem kérdés, elég feszített tempóval dolgozunk rajta. A mérhető-látható eredményeket illetően mindenképpen óvatosabban fogalmaznék: lesznek tényezők, amelyek terén lényegében azonnali változást hoz majd, de az igazi eredményei – például a szabadidősport, a szolgáltatási irány és a multisport terén – inkább három-öt éves távlatban lesznek érzékelhetők.
– Ebben a struktúrában ki vagy mi fogja eldönteni, melyek lesznek a prioritások, illetve milyen sportágak részesülnek kiemelt figyelemben, támogatásban?
– A prioritásokat illetően pontos válasszal szolgálhatok: készül egy részletes, a fent említett alaptényezőkre fókuszáló kérdőív, heteken belül publikáljuk, és a válaszadók döntik el, milyen utat és irányt válasszon a város. Emellett folyamatosan konzultálunk a szereplőkkel is.
A koncepció és az alapcél az, hogy a pálya mindenki előtt nyitva legyen – a kifejezés összes értelmében.
Szorít az idő, és a köztudott, ismert kormányzati elvonások miatt borzalmasak a város pénzügyi kilátásai, így kétségkívül nem lesz egyszerű a döntéshozók helyzete. Nehéz lesz végigvinni, de az minden érintett számára egyértelmű, hogy ez viszi, viheti el a várost egy sportosabb irányba. És éppen ez a lényeg.
(Fotó: DO-archív)

