Az évkör egyik legizgalmasabb időszaka a farsang volt Dunapentelén (is) – összeállításunk az új esztendők mulatságokkal pettyezett heteinek egyházi és népi hagyományait gyűjti csokorba.
Vízkereszt napjával elkezdődött a farsang: az évkör nagyjából másfél hónapig tartó időszaka hagyományosan hamvazószerdával zárul, az egyházi szokások szerint a húsvétig tartó nagyböjt követi – addig azonban folyamatos volt az "ereszd el a hajamat", egymást érték a bálok, az esküvők. A népi és egyházi hagyományokról kérdeztük Kis Rebekát, az Intercisa Múzeum néprajzkutatóját, valamint Kovács István görögkatolikus parókust.
Iskola helyett bálok
A farsang hetei kitüntetett figyelmet érdemelnek a népi és egyházi hagyományok kutatói számára, hiszen az egyik legizgalmasabb időszaknak számítottak az évkörben. Mint Kiss Rebeka hangsúlyozta, elsősorban a mulatságok, bálok révén kapott kiemelt szerepet a farsang elődeink életében:
– A nagy lakodalmak, lakomák ideje volt, a tápláló, nehéz ételek fogyasztásé: zsíros, húsos ételeket ették az emberek, sőt, általában a disznóvágásokat is ekkorra időzítették. A hamvazószerdával véget ér a farsang, azonban egy nappal meghosszabbították ezt az evés-ivást – a nagyon beszédes ünnepnap, a torkos csütörtök alkalmával utoljára még elfogyasztották a maradékokat, így készülve fel a húsvétig tartó nagyböjtre. Farsangkor a bálok általában "tematizáltak" voltak: előfordult, hogy kifejezetten házaspároknak, vagy asszonyok, nők számára rendeztek bált, de például Sukorón pedig kifejezetten gyerekbálokat tartottak – ezeket általában a hamvazószerdát megelőző három napra tervezték. Ilyenkor a gyermekek iskolába sem mentek!
Pentelei bőgőtemetés
A farsangnak voltak kifejezetten helyi szokásai is, árulta el Kiss Rebeka – ilyenkor a helyi közösség sajátos, egyedi színekkel díszítette az ünnepet:
– Dunapentelén jellegzetes hagyománya volt a torkos csütörtökön megrendezett bőgőtemetés, amelyen a helyi cigányzenészek bálján szerveztek meg. A nagybőgőt szimbolikusan eltemették, hiszen a nagyböjti időszakban nem lesz számára munka – ezzel pedig egyúttal lezárták a farsangot is.
"... az ember ilyenkor egy kicsit más lehet"
Bár egyértelműen a világi örömök dominálták a hamvazószerdáig tartó heteket, a farsangi időszak az egyházak számára is fontos volt; a kapcsolódó szokásokról Kovács István görögkatolikus parókus osztott meg részleteket a DSTV stábjával:
– Mi is szerveztünk korábban farsangi mulatságot az egyházközségben, amikor beöltöztünk, később pedig pontoztuk, értékeltük a kosztümöket. Ez azért is jó, mert az ember ilyenkor egy kicsit más lehet, másba helyezheti az életét, el tudja engedni magát. Erről szól a farsang: a mulatságról, a lazításról, amelyre szüksége van az embereknek. Isten szeretetét is megélheti ilyenkor a halandó: a mindenható nem kívánja tőlünk, hogy boldogtalanul, bezárkózva éljünk, ő boldognak szeretné látni az embereket. Éppen emiatt farsangkor legtöbbször házasságkötések, lakodalmak is voltak, hiszen a disznóvágások miatt tele voltak az éléskamrák. A házasságkötés pedig maga a szabadság, hiszen szabad akaratunkból kötjük össze az életünket valakivel. A görögkatolikus egyházban egyébként nem hamvazószerdával ér véget a farsang, hanem az azt megelőző hétfőn, amelyet "tiszta hétfőnek" nevezünk. Ráadásul már ennek is van egy előzménye, a böjt előtti utolsó vasárnap a "vajhagyó vasárnap" is arra utal, hogy a farsangot követő megtisztulási időszak is egy folyamat, amelynek vannak egymásra épülő elemei.
(Fotó: Végh Zoltán)
