"Agresszív a kutyám – de mitől, miért?" (1.)

A kutyák agresszivitása előtt – mintegy bevezetésként – érdemes szót ejtenünk az agresszió jellemzőiről, egy kis tudományos háttérrel.
Az agresszió kitüntetett figyelemmel bír nemcsak az emberi társadalmakban, hanem a háziállatokkal kapcsolatosan is – az atombombák, szupervírusok világában már egyetlen agresszív indíttatású cselekedet is világméretű katasztrófát okozhat. A kiemelt pozíció mellé egy furcsa tudományos tény is társul – a társas viselkedés két legjelentősebb elmélete szöges ellentétű nézeteket vall az agresszió természetéről. Míg Freud pszichoanalitikus elmélete az agressziót késztetésnek tekinti, addig a szociális tanuláselmélet tanult válasznak. 
Ha az agressziót késztetésként fogjuk föl, akkor a cselekedeteket túlnyomórészt ösztönök, kivált a szexuális ösztönök határozzák meg, az agresszió pedig az ösztönök elfojtásából eredő a frusztráció következménye. (Már a hatvanas években etológiai kutatások kezdődtek az emberek és más fajok közötti hasonlóságok vagy különbségek kiderítésére.)  
Ha az agresszióra tanult válaszként tekintünk, akkor azokat a válaszokat vizsgáljuk, amiket az környezeti ingerek hatására alakít ki az állat – vagy ember. A megközelítés alapja az, hogy egy adott viselkedésre jutalmazás vagy kedvezőtlen fogadtatás a válasz, attól függően változik a viselkedésminta.

(Folytatjuk)

Czibere Cecília habilitációs kutyakiképző
(A fotó illusztráció)