Újabb sorozattal rukkoltunk ki a felelős állattartás híveinek – Czibere Cecília habilitációs kutyakiképző egy roppant érzékeny téma, a kutyák agresszivitása kapcsán avat be minden érdeklődőt a legfontosabb tudnivalókba. Második rész.
A tudományos alapú bevezetőt folytatva érdemes tisztázni, mi is az agresszió. A definíció szerint az agresszió más élőlények szándékos fizikai vagy verbális bántalmazása – vagy tárgyak elpusztítása. A kutyák esetében az agresszió természetes körülmények között kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fajtársak elosszák egymás között a rendelkezésükre álló erőforrásokat (táplálékot, szaporodási partnert). A kutyák között azonban hatalmas a különbség az agresszió jellegét tekintve – és abban is, hogy milyen intenzitású inger kell a kiváltásukhoz.
A kutyák esetében az agresszió azért nagyon talányos tényező, mert az emberek és a kutyák viselkedésmintázata eltérő. Egy könnyen belátható példa: az ütés mozgásmintázata hiányzik a kutya repertoárjából, míg a harapás általános jellemző. Attól is függ, hogyan viselkedik a kutya, hogy szociális vagy ragadozó helyzetben van-e. Ha ragadozás a célja, akkor meg akarja semmisíteni a prédát – ez esetben nem jelzi előre a viselkedést, ami súlyosbítja a támadásokat. Szociális esetben az elsődleges cél az erőviszonyok tisztázása – ilyenkor a támadás gyakran csak jelzés értékű. A magas ingerküszöböt a jó szocializáció mellett a született adottságok is meghatározzák – a téren az átgondolt tenyésztés is hatalmas előnyt jelenthet.
Kapcsolódó tartalom:
Sorozatunk előző, első része (katt) >>
Czibere Cecília habilitációs kutyakiképző
(A fotó illusztráció)
