Remek csapat, elsőrangú hangulat, évtizedes emlékek, meg ráadásnak a nagymamám féle púpos süti – szülinapi zsúrral ünnepelte a beköltözés/lakóközösség 50. évfordulóját a Martinovics utca 19. közössége.
Nem túlzás a cím, és nagyon igaz: még múlt pénteken szervezett tömbházszülinapi bulit a Martinovics utca egyik közössége!
Végre valami vidámság
"Mindig kell valami móka" – e szavakkal indokolta a nem mindennapi összetartás ötletét Miklán Imréné Zsóka, aki lakásszövetkezeti küldöttként intézi a tömbház ügyes-bajos dolgait:
– Ez egy összetartó csapat, figyelünk egymásra, segítjük egymást, ha kell – az elmúlt hónapok bezártsága megviselte a közösséget, kellett már végre valami vidámság, azért gondoltuk azt, hogy a beköltözés fél évszázados évfordulóját közösen ünnepeljük.
A tervet tettek követték, a zsúrt természetesen batyubál-jelleggel szervezték, a saját tapasztalat szerint a pizzás tekercs, a különleges – húsklopfolóval megkészített – sajtos tallér volt a sláger, de nekem a bevezetőben is említett púpos süti volt a gasztrokulturális kalandtúra csúcspontja a Martinovics utca 19. lépcsőházának földszintjén rendezett összetartáson.
Zsóka terjedelmes visszaemlékezést szerkesztve repített vissza a közönséget 1971-be, majd a lakóközösség történetére térve elelevenítette az első lakók nevét – Gálné Erzsike, Szilágyi Irénék, akik már sajnos nincsenek közöttük –, majd a már jelenlévő "őslakosokat" is felsorolta: Fábián Ferencné, Pintér Józsefné, Fábián Jánosné, Kucsera Imréné, Müllerné Györgyi, Szabó Gyula és Szabó Gyuláné, Keresztes Ferencné, Orth Lászlóné.
A zsúr legfényesebb belépőjét Szabó Gyula (bácsi) produkálta, akinek fényes csokornyakkendővel és alkalmi szemüveggel koronázott ünnepi szettjét csengővel (!), és butykossal (!!!) szerelvényezett bot tette teljessé. Persze a fiatalabb korosztály sem maradt ki a buliból, és volt olyan középgenerációs ünneplő, aki 3 évesen költözött az házba, és azóta is a Martinovics 19. lakója!
Közösségépítés terén is jeles
Arra a kérdésre, hogy az elmúlt években-évtizedekben milyen eredményre jutott a közösség, Miklán Imréné kicsit sem titkolt büszkeséggel válaszolt:
– Megcsináltattuk a tetőt, a liftet, a szellőző berendezéseket, pár lakótárs segítségével körbe mozaikoztuk az előteret is. Emellett lépcsőt építettünk, pincét festettünk, illetve két alkalommal saját hatáskörben a teljes lépcsőházat kifestettük. Sikeresen szigeteltettük az épületet – de ez csak a felszín, a lényeg az, hogy közösségépítés terén is jelesre vizsgázott a csapat!
Szintén ezt emelte ki a lakóközösség előtt mondott köszöntőjében Motyovszky Mátyás önkormányzati képviselő is:
– Nagyon örültem a meghívásuknak, de még jobban annak, hogy sikerült megszervezni ezt a kis ünnepséget. Úgy érzem, a remek ötlet és a remek megvalósítás együtt igazolja, hogy remek közösséget alkotnak. És mivel azt tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy a közösségnél nincs nagyobb erő, azt kívánom, hogy a jövőben is egymás mellett, egymást erősítve legyenek legalább olyan összetartóak, mint az elmúlt 50 évben!
A zsúr emlékezetes pillanatait elevenítsék fel a képek!
(Fotó: Végh Zoltán)
