Komoly kísérlet, izgalmas szakmai kihívás

Ahogy sorozatunk első részének főszereplője, Rajna Martin karmester, úgy Balogh Máté is Dunaújvárosban pallérozódott – de már komoly szakmai csúcsokra tör; lássunk a beszélgetés előtt egy rövid névjegyet!

A zeneiskolától a nemzetközi hírnévig

Balogh Máté Junior Prima-díjas és Artisjus-díjas zeneszerző városunkban nevelkedett, szülei is zenészek. Hét éves kora óta zongorázik, a Móricz iskola diákja, a Sándor Frigyes Zeneiskola növendéke volt. 14 éves korában Pécsett folytatta zenei tanulmányait: a Pécsi Művészeti Szakközépiskola zeneszerzés szakát végezte el, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakán diplomázott 2014-ben. Azóta a Zeneakadémia tanára, zeneelméletet oktat. 
Darabjait szerte Európában, valamint az Egyesült Államokban, Japánban, Tajvanon és Kínában is bemutatták már. Idén az oktatói pálya mellett a győri együttes rezidens zeneszerzője lett. Szakmai elismertségének fontos igazolása, hogy május óta a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnökeként is dolgozik. Az alábbiakban győri feladataira fókuszálva, de a dunaújvárosi évektől indítva kérdeztük!

Remek lehetőség

– Mi volt az első fontosabb szerzeménye?
– A Sonatina címet viselte, a zeneiskola Fadd-Domboriban tartott táborában csendült fel először, tizenkét éves voltam. A zenekart az édesapám, Balogh Zoltán András vezényelte, én meg akkor már nagyon lelkesen tubáztam.
– Ugorjunk pár évtizedet: idén a Győri Filharmonikus Zenekar rezidens zeneszerzője lett. Jöjjön egy laikus kérdés: mit takar a "rezidens zeneszerző" frázis? 
– Úgy mondanám, hogy egy remek lehetőséget. Arról szól a mese, hogy egy év alatt összesen három, különböző zenekari formációkra – szimfonikus zenekar, kamarazenekar, kamara együttes – írt szerzemény alkotására szerződtem. A rezidens zeneszerzőség egyébként Nyugat-Európában bevált forma, itthon tudtommal eddig ritkán fordult elő. Nagyon örülök, hogy a részese lehetek. Egyébként a győri együttes vezető karnagya, Rajna Martin koncepciója alapján valósult meg, de többen bábáskodtak a születésénél, hadd emeljem ki Berkes Kálmán művészeti vezetőt, valamint Fűke Géza társulati igazgatót – vakvéletlen, de tény, utóbbi szintén „dunaújvárosi nevelés”, Tóth Ottó bácsi idejében a Dunai Vasmű Tűzoltózenekarában klarinétozott. Vannak ilyen szép együttállások a történetben.
– Jól tudom, hogy már el is készült az első darab?
– Így van, hamarosan kezdődnek a szimfonikus zenekari próbák: a Raabertür című darab Győr királyi várossá válásának 750. évi jubileumára született – de elárulok egy műhelytitkot: a tónusát tekintve az indulókat idéző, erős, karakteres, sok-sok fúvóst és ütőhangszert megszólaltató darabbal egyúttal a saját fúvószenekari múltamra is reflektálok.
– Mit szólt a felkéréshez? Mi volt az első reakciója? És most, hónapokkal a felkérés után hogyan értékeli?
– A kezdetektől mostanáig  komoly kísérletnek és izgalmas szakmai kihívásnak tartom. Azt majd az idő dönti el, mennyire életképes ez az együttműködés, de nagyon bizakodó vagyok. Még van egy fontos tényező: bár gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és az utóbbi években figyelemmel kísértük a másik szakmai pályáját, de formálisan még soha nem dolgoztam együtt Rajna Martinnal. Ahogy azt egyre többet tudják, ő a generációjának legkiemelkedőbb karmestere. Az elmúlt években rengeteget tanultam tőle a zenei szellemről, mélységről. Megtiszteltetés lesz vele dolgozni. 

(Fotó: Nagyillés Szilárd)