Nem csak Dunaújváros, Magyarország is rosszul járt

A Római Birodalom leginkább folyamok mentén kiépített egykori védvonala, a limes – erődítések, sáncok, árkok, falak, őrtornyok – a mai napig fennmaradó nyomai Európa tíz országát kötik össze a Rajna és a Duna mentén. Ennek szimbolikus jelentése miatt is fontos az UNESCO számára a limes világörökségi rangra emelése. A másfél évtizedes munkát követően 2017-ben négy ország, Németország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország közös pályázat formájában nevezett a Világörökségi Bizottság pályázatán, amellyel a limes nyugati Duna-szakasza - tehát a négy ország területén található szakasz - felkerült volna a világörökségi listára.

A pályázat elbírálása előtt, 2019-ben kapta a bizottság az első pofont Magyarországtól, ugyanis a kormány a pályázat egyik legfontosabb elemének törlését jelentette be, nevezetesen az aquincumi helytartói palotát, amely döntést semmilyen szakmai egyeztetés vagy legalább előzetes tájékoztatás a szakemberek irányába nem előzött meg. Mikor Visy Zsolt, régészprofesszor, a hazai limes legjelentősebb kutatója, a pályázat kidolgozója a döntést követően elnézést kért az UNESCO-tól, menesztették miniszteri biztosi pozíciójából. Bár a Világörökségi Bizottság ekkor még engedélyezte, hogy a módosított pályázati anyag az eredeti értékelés alapján kerüljön elbírálásra, a magyar kormány a további tevékenységével elérte, hogy mégis nélkülünk fogadják el a pályázatot.

2021-ben ugyanis, miután Horvátország, Szerbia, Bulgária és Románia területén húzódó, az ún. keleti Duna-szakasz országainak nevezési lehetőségeit is vizsgálni kezdték, azon szempontok alapján, hogy önálló szakaszként, vagy a nyugati szakasz bővítéseként kerüljön fel a világörökségi listára a magyar kormány ismét megpróbálta megakasztani a folyamatot azzal, hogy elkezdte szorgalmazni azt, hogy a nyugati és a keleti szakaszról egyszerre döntsenek. Az utolsó pillanatban aztán a magyar kormány minden előzetes egyeztetés nélkül levélben fordult a német, az osztrák és a szlovák kormányhoz, és a teljes pályázat visszavonását kezdeményezték. Az UNESCO azonban ekkor már nem engedett Orbán Viktor megosztó politikájának és Magyarország nélkül fogadta el a pályázatot. A magyar kormány vélhetően a keleti országok felé irányuló gesztusként tervezte a keleti Duna-szakasz országainak csatlakozását is, azonban ezúttal a szalámipolitika nem vált be.

Képek: látványtervek

Ez a döntés súlyosan érintette Magyarországot és Dunaújvárost is, hiszen a limes fontos térségi központja volt Dunaújváros területén Intercisa, amelyet – éppen a városépítés miatt – Pannonia provincia egyik legjobban feltárt területeként tartanak számon a tudósok. A római korban Intercisa légióközpontként üzemelt, térségi bázisként szolgált. A városépítés során számos feltárás történt, a feltárt régészeti leletek jelentősége vitathatatlan. A 2017-ben elfogadott közgyűlési döntés értelmében a projektben három fejlesztés található: egy látogató központ kialakítása, a római kori kőtár műemléki és tájrekonstrukciója és egy edényégető kemence védőépületének kialakítása.

A pályázatot még az előző városvezetés nyújtotta be, 2018-ban közel félmilliárd forintos támogatást ítéltek meg az önkormányzatnak a kivitelezésre, majd a jelenlegi városvezetés 2020-ben kezdte meg a közbeszerzési eljárást és a tényleges kivitelezési munkálatokat. A víztorony mellett tervezett beruházás során egy 20 férőhelyes parkoló is épült volna, ami nemcsak a látogatóknak, hanem az ott élőknek is nagy segítség lett volna. Mivel azonban a Világörökségi Bizottság Magyarország kihagyásával döntött a limes világörökségi rangra emeléséről, ezek a turisztikailag is fontos fejlesztések elmaradnak az országban, így Dunaújvárosban is. A pályázatot a kormányzat visszavonta, a már elköltött pénzt pedig visszautaltatta.

Dunaújváros önkormányzata 18,9 millió forintot költött az előkészítési és tervezési munkálatokra, ami ezek után kidobott pénz. Hirschber Attila, a Magyar Limes Szövetség elnöke szerint hatalmas lehetőséget hagyott ki a magyar kormány a pályázatból való kimaradással, ugyanis a szövetség tanulmányai alapján hatalmas turisztikai érdeklődés övezi a Duna környezetében fekvő római emlékeket, így Dunaújváros és az ország több térsége is elesik a fejlesztési pénzektől valamint a turisztikai bevételektől.