Minden fronton megugrotta a hibátlanság magasra tett akadályát a Dunai Kincses Kert szombati sokadalma. Jó időben, jó helyen, príma kínálattal és nagy találkozásokkal.
Már az előhang is sejttette, hogy nem mindennapi kavalkádra készülhetünk, de a helyszíni körséta minden előzetes várakozást mesze-messze felülmúlt.
Telt ház – mindkét oldalon
Egyáltalán nem titkolt büszkeséggel újságolta Tiringer Ákos, a sokadalom egyik főszervezője, hogy a kemping területére tervezett 80 stand mindegyike már a start előtt gazdára talált – a régi árusok hűségesek maradtak, és újak is érkeztek a szombati sokadalomba. Ennek köszönhetően nemcsak színes és változatos volt a kínálat, de a lehetőségekhez mérten tényleg csúcsra futtatták a létszámot.
A kínálati oldal mellé még napsütéses, barátságos jó időt is kaptak a szervezők, és bizony ezúttal is sokan választották a szombat délutáni időtöltés helyszínéül a Szalki-szigeten rendezett termelői piac és kézműves vásár forgatagát – volt már egy-két zsúfolt alkalom, de ilyen tömeges jelenlétre nem nagyon emlékszem a Dunai Kincses Kert történetéből.
Mindenből a javát
A terméklista pompás bőségéből hadd emeljem ki most a szívemnek mindig kedves sajt-, lekvár- és szörpkínálat mellett a húsimádók örömére kínált portékákat: a közelgő toros időszak előszeleként fantasztikus kolbász- és sonka-felhozatal kényeztette a füstölt jóféleségek híveit, de a libás finomságok (és vadhúsok!) standja sem okozott csalódást.
Képzeljék/képzeljétek, a chilis sátornál hiánycikk lett a kedvencem, az Ördöglekvár fantázianevű bitangság, visszatérő vásárlóvá avanzsáltam viszont a házirétes- és az eperecet-bázison, míg az új felfedezések körében a homoktövis-finomságokat kínáló sátor , valamint Tischnerné Tóth Szilvia adonyi árus háztáji kincsei vitték el a pálmát. Az utóbbi helyszínen príma fűszersók és az ínycsiklandó édességek mellől egy rebarbarás lekvárra esett a választásom, még nem mertem fölbontani, úgy sejtem, percek alatt pusztítom el az egészet.
Az ínyesmester-üzemmód kincsei mellett a kézműves front is pompásan gazdag volt, ráadásul tettem egy új felfedezést is a szombati kavalkádban. Egy játék, nem túl bonyolult szabályokkal: ha bárhol és bármikor megállok öt percre, akkor a hömpölygő sokaságból ezer százalékos biztonsággal előtűnik legalább egy kedves ismerős. Olyan/olyanok is, akivel/akikkel nagyon rég nem találkoztam – most meg, varázsütésre, igen.
A sok-sok finom és/vagy szép portéka mellett ez is a kincses kert csodája, immár kétségtelen! Minden másról meséljenek a képek!
(Fotó: Vígh Dániel)
