Az energiaárak rendkívüli drágulása alapjaiban rengetheti meg a hazai acélipart

(Archív fotó: Németh Zsolt)

A globális energiaválság hatásai drasztikus lépésekre kényszerítik a hazai acélipar szereplőit. Az iparág köztudottan az egyik legenergiaigényesebb terület, éppen ezért az elmúlt időszakban tapasztalható rendkívüli árnövekedés az energiaárakban már eddig is rendkívül nehéz körülményeket teremtett. Mindezt nehezíti, hogy a hazai szereplőknek számos esetben olyan vállalatokkal kell versenyezniük a nemzetközi piacokon, amelyek valamilyen állami segítségben részesülnek az energiaárak kapcsán saját hazájukban. A legnagyobb hazai szereplő, a DUNAFERR, már bejelentette azokat a kényszerintézkedéseket, amelyekre a kontroll nélküli energiaár-robbanás hatásai miatt van szükség.

A pandémia utáni globális gazdasági kilábalás egyik nyertes üzletága az acélipar volt. A piacok, az árak és a kereslet is rendkívül kedvezően alakult és mindez komoly üzleti lehetőségeket nyitott a hazai acélipari szereplőknek is. A kilábalást és az iparági pozitív folyamatokat azonban árnyalta az elmúlt egy évben tapasztalható energiaár-robbanás. A hazai szakmai szereplők már hónapok óta aggódva figyelik azt a folyamatot, amely mára kényszerpályára terelte a magyar acélipar legnagyobb szereplőjét, a DUNAFERR Zrt-t, megakasztva a vállalatnál az elmúlt időszakban megindult termelésemelkedést is.

Soha nem látott energiaár-robbanás: a helyzet súlyos

Az elmúlt másfél év alatt, 2021 decemberére, a földgáz ára a tízszeresére drágult, mindez azt jelentette, hogy az acélgyártók legnagyobb költségelemévé hirtelen a földgázkiadások váltak. Ezzel párhuzamosan az elektromos energia ára is történelmi csúcsra, mintegy négyszeresére emelkedett Magyarországon. Az áremelkedéssel járó kihívásokat még tovább tetézi, hogy Európa-szerte különböző logisztikai problémákra visszavezethetően szénhiány alakult ki, így az egyetlen megfizethető árú nyersanyaghoz sem juthatnak hozzá a szereplők probléma nélkül.

Összességében elmondható, hogy a hazai energiaszektor körülményei - elsősorban az ipari fogyasztók számára biztosított európai viszonylatban is magasnak számító hazai energiaárak – jelentős versenyhátrányt okoznak a magyar acélgyártóknak, amelyeknek nemzetközi versenyben kell helytállniuk. A kialakult helyzet komolyságát jelzi, hogy az elmúlt hónapokban felpörgő termelés után a DUNAFERR kénytelen most visszafogni a termelést, és leállítani a gyár mindkét hengerművét, valamint további energiamegtakarítás céljából teljesen kiüríteni és lezárni a Vasmű összes adminisztratív épületét a karácsony estétől kezdődő két hétre. Ezen felül a vállalat számos egyéb energiatakarékossági intézkedésre is rákényszerült a túlélés érdekében. A cég az elmúlt időszakban már javuló üzleti eredményeit a vállalat vezetése a szociális kiadások, bérek emelésére igyekszik fordítani, de a dinamikusan változó és extrém módon emelkedő energiaárak napról napra teremtenek olyan új helyzeteket, amelyeket a vállalatnak azonnal kezelnie kell, hogy a növekvő árbevételt ne eméssze fel teljes mértékben az energiaár-krízis.

Számos országban állami beavatkozás segíti a nagy ipari szerepelőket

Az energiaválsággal küzdő országok acélgyártói mindenhol kénytelenek csökkenteni a termelést, de azt is érdemes kiemelni, hogy számos országban az energiaintenzív ágazatok támogatást kapnak a kormányoktól a termelés- és a versenyképesség megtartásának érdekében. Azonban ez idáig Magyarországon nem került sor olyan központi intézkedésekre, amelyek célzottan lennének képesek kiutat biztosítani az energiaválsággal egyedül küzdő acélipari szereplőknek. Fontos kiemelni, hogy az acélipar a magyar gazdaság és ipar egyik alapvető területe, amely közvetlenül legalább 6 ezer, közvetve pedig további 40-50 ezer ember számára biztosít munkát és megélhetést országszerte.

Állami beavatkozást sürgetnek a Magyar Vas és Acélipari Egyesülés tagvállalatai

A Magyar Vas és Acélipari Egyesülés (MVAE) tagvállalatai, a hazai acélipar legjelentősebb szereplői, szeretnék felhívni a szakpolitikai döntéshozók figyelmét a kialakult helyzet súlyosságára. Álláspontjuk szerint érdemes lenne követni azon országok példáját, ahol az állam akár közvetlen, akár közvetett eszközök segítségével beavatkozott, hogy megmentse az összeomlástól az ipari szereplőket. Gyors beavatkozás nélkül félő, hogy rövid időn belül olyan visszafordíthatatlan folyamatok alakulnak ki, amelyek végérvényesen ellehetetleníthetik az acélipari vállalatok működését Magyarországon, veszélybe sodorva ezzel több tízezer ember megélhetését és számos régió gazdasági stabilitását.

Az MVAE és a hazai acélipar szereplői tisztában vannak azzal, hogy a jövő útja az iparág „zöldítése”, a karbonsemleges termelési folyamatok megteremtése. Azonban minderre csak akkor van esély, ha az iparág rövid távon is működőképes marad, és a legnagyobb szereplők elkerülik az összeomlást.