Néhány árus a rossz idő fenyegetése miatt nem standolt a Dunai Kincses Kert évnyitó sokadalmán, bezzeg a közönség nem óvatoskodott – rengetegen keresték föl a tavaszváró kavalkádot a Szalki-szigeten szombaton.
Azt nem is kell mondani, melyik álláspont győzött: bár tarhonyapirító hőségről tényleg nem beszélhettünk, a nagy tömeg révén valóban a kikeletet idéző hangulat kerekedett.
Ízélményi kihívások
A felhozatalra persze az óvatos árusok megfutamodása ellenére sem lehetett panasz, a szokásos sajt, szörp, lekvár, méz front imponáló bősége mellett ezúttal a füstölt jóféleségek is csalogattak, a klasszikus disznóságok mellett erős volt a mangalica-felhozatal, de akadt hely, ahol szürkemarha-szalámit, egy másik pultnál libából készült finomságokat, de még szarvas rilette-et is kínáltak.
Új szereplőként jelentek meg a kincseskerti kínálatban a székelyföldi ízvilágot a Mezőföld szívébe csempésző árusok – két helyen is kínáltak zakuszkát, és nem leszek hipokrita, az egyik bázison nem tudtam ellenállni a padlizsános csodának. Szintén új szereplő volt a felhozatalban a csodás mikrozöldség stand, a retek szimplán csak eszméletlen finom, a borsó fenomenális, az ízélmény új lendületet adott az itthoni csíratelep-programnak.
A hangulat a fő csáberő
Nagyon erős volt még a helyi termelők kínálata, és az ajándékok, ékszerkészítők, kerámiások vonala is hozta a szokásos magas színvonalat. E téren az egyik fontos fejlemény, hogy a közelgő tavasz jegyében már a húsvéti ajándékok is feltűntek a standokon, de volt, aki népi ihletésű, elsősorban gyerekeknek szánt viselettel, saját készítésű kollekciókkal és kiegészítőkkel csalogatta a vásározókat.
Aki tehát a Dunai Kincses Kert forgatagát választotta szombat délutáni programként, az biztosan jól érezte magát, és persze megint a hangulat volt az a tényező, ami – nekem – igazán különlegessé és varázslatossá teszi a sokadalmat. Merthogy egyfelől mindenkit, de tényleg mindenkit ki lehet vallatni a termékkészítés praktikáiról, másrészt meg rég látott jó ismerősök tömegével fut össze az ember. Ki lehet beszélni, mit vett vagy éppen hagyott a pultnál valaki, receptek és trükkök cserélnek gazdát, mindenki mosolyog – ez a közösségi élmény adta és adja a Szalki-sziget kavalkádjának fő csáberejét.
Ami után nyugodt szívvel könyvelhetjük el, hogy a kincsvadászok szívébe-lelkébe már kétségbevonhatatlanul megérkezett a tavasz – a többiről meg meséljenek szokás szerint a képek!
(Fotó: Vígh Dániel)
