"Meghalni annyi, mint történetté, legendává, álommá válni..." – elhunyt Makray Tiborné, mindenki Györgyi nénije; mély fájdalommal búcsúzik ikonikus alakjától a Vasvári iskola.
Drága Györgyi néni!
Hát, eljöttek érted… egy februári szombaton. Hiába marasztalt a tavaszhozó szellő, vagy a táncoló napsugár, ami belopózott a halvány kis szobába. Eljöttek a vasváris legendák, az "Igazgató" és a "Testnevelő tanár". Tudtad, hogy jönni fognak, készültél már titokban… és amikor megálltak az ágyad mellett, huncut mosollyal – tudod, amikor a szemed is nevet – csak ennyit mondtál: "Fiúk! Itt vagyok! Készen állok a feladatra! Mellkast ki, fejet fel, pocak be!"…. eltűntek a ráncok, a vékonyka testet újra sportos erő töltötte fel, és 86 év bölcsességével, hitével és elszántságával elindultál Velük, a Társaiddal, hogy immár az Égi Iskolában alkossatok ugyanolyan csodát.
Mert hidd el, amit itt tettél, máig tartó csoda lett!
Híressé tetted a Vasvári Pál Általános Iskolát, ahol 36 éven át több száz tornászpalántát nevelgettél. Diákjaid számtalan aranyéremmel tértek haza az országos úttörő-olimpiákról, szinte szomjazták a sikert. Tornaedzőként és testnevelőként is azt szeretted volna, hogy minél többet mutassanak meg a tehetségükből. Kollégáiddal együtt így alkottátok meg az iskola legjobb atlétáiból, tornászaiból és kézilabdásaiból az első, sportolókból álló osztályt. Majd fáradhatatlan munkával, lehetetlent nem ismerve 1971-ben létrehoztátok a testnevelés tagozatot, amely ma, 51 év után is a Vasvári iskola meghatározó profilja.
25 évig voltál tagozatvezető, válogatott sportolók, világ- és Európa-bajnokok, olimpikonok hozták munkád gyümölcsét. Városi és országos elismerést is kaptál, 1992-ben Dunaújváros Oktatásügyéért díjat, 1996-ban a Testnevelők Országos Tanácsa Életműdíját. Ahogy egy volt kolléganőd fogalmazott: Györgyinek "az élete volt a hivatása, a hivatás volt az élete".
És hogy mit adtál a tanítványaidnak, akik felnőttként is hálás szívvel gondolnak rád? Megannyi csodálatos emléket, évtizedeken át őrzött ajándékokat, a csapatban érlelődő erőt, példamutató kitartást. Vidám tornaünnepélyeket, bemutatókat, ahol együtt örültetek a tapsnak, szeretettel teli bizalmat, hogy bármilyen gondjukat megoszthatták veled. Egyszer azt mesélted egy interjúban, hogy büszke vagy a két és fél órán át tartó piaci bevásárlásaidra. Persze nem az alapos háziasszonykodás miatt, hanem mert olyan sok régi tanítvány szólít meg ilyenkor, emlékezve az együtt töltött időkre. Ezt a boldogságot mindennél fontosabbnak tartottad.
Most csendes az iskolád, és csendes szeretett tornacsarnokod is. Minden tornaversenyen, bemutatón ott voltál, a gyerekek, az edzők odaszaladtak hozzád egy ölelésre – ők voltak a családod, és a csarnok az igazi otthonod. Most csak állunk, és nézünk utánad szomorúan a messzeségbe.
Eljöttek érted, hát menned kellett. Legyen könnyű az utad! Vár rád az égi Csapat! Köszönjük, hogy együtt lehettünk veled!
A Vasvári Pál Általános Iskola dolgozói és tanulói nevében
Kovács Erzsébet
intézményvezető
(Nyitóképünk illusztráció; archív fotó: DKSE)
