A Dunaferr privatizációja – a tények tükrében
Mivel a Fidesz nagy valósággörbítő narratívája szerint a vasgyár egy homályos gyurcsányista összeesküvés nyomán került magánkézbe, érdemes visszanézni a privatizáció folyamatát, valamint legalább néhány főszám erejéig az okokról is tájékozódni.
Mielőtt a részletekre térnénk, egy gondolatfutam erejéig azt is fontos áttekinteni, miért is van szükség arra, hogy – szigorúan a tények és számok mentén – foglalkozzunk a kérdéssel.
A fideszes "olvasat"
Röviden: azért, mert az elmúlt évtizedek, és nem utolsósorban a jelenleg is futó kampány egyik fontos üzenete volt a Fidesz részéről, hogy térségünkben minden bajok forrása az, hogy a szocialisták – vagy éppen tételesen: Gyurcsány – privatizálták a Dunaferr vállalatcsoportot.
A fideszes olvasat arról is szól, hogy a magánosítás nélkül – vagyis az állami vállalatok kötelékében maradva – a magyar nehézipar egyik utolsó bástyája valószínűleg ma is virágzó és prosperáló cégcsoport lenne. Pedig a privatizáció időszakára a vasmű menthetetlen adósságspirálban működött – nem utolsósorban éppen a Fidesz által kinevezett vezérkar alapjaiban elhibázott döntései nyomán. De lássuk sorjában.
A magánosítás lépcsőfokai
Az MFOR híradása (2003. szeptember 29.) szerint kilenc befektető vásárolta meg a korábban meghatározott határidőig a Dunaferr privatizáció pályázati dokumentációját. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. közlésének közvetlen előzménye, hogy a pályázati felhívás szeptember 15-én jelent meg két országos napilapban és a Financial Times-ben. Az ÁPV Rt. – betűhív közlés – „olyan tőkeerős stratégiai befektetőt keres a privatizációs eljárás során, aki hosszú távra biztosítani tudja a Dunaferr-csoport működését, tevékenységének fejlesztését, valamint a munkavállalók foglakoztatását”. A Medgyesi-kormány egyébként formálisan márciusban határozott a Dunaferr Rt. privatizációjának megindításáról. (2003. december 8-án a vagyonkezelő közölte, hogy a kilenc korábbi aspiráns közül végül három befektető adta be pályázatát a többségi részvénycsomag megvásárlására.)
2004. február 25-én aláírták a privatizációs szerződést – a Donbass-Duferco konzorcium a Dunaferr Rt. 79,48 százalékos állami tulajdonú részvénycsomagjáért 444 millió forintot fizetett –, a következő fontos dátum szinte napra pontosan egy évvel a korábbi híradás után következik: szeptember 30-án közli az MTI, hogy lezárult a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. magánosítása. A híradás szerint a februárban kötött kontraktus az Állami Privizációs és Vagyonkezelő Rt. és a Donbass Ipari Szövetség, az Alcsevszki Vaskohászati Kombinát Rt., a Duferco International Trading Co. Ltd. és a Kundax AG által alkotott konzorcium közötti részvényjegyzési és befektetési megállapodásban rögzített zárási feltételek teljesülésével zárult.
A Dunaferr Dunai Vasmű Rt. magánosításából a Kincstári Vagyonigazgatóság és az ÁPV Rt. 444 millió forinthoz jutott. A 100 miliárd forintos nagyságrendű tranzakció révén 70 milliárd forintos fejlesztés és a több mint 17 milliárd forintos tőkeemelés valósult meg a cégnél. Mellékszál, de fontos mellékszál, hogy 2004. december 13-án a dunaújvárosi polgármesteri hivatal közölte: az önkormányzat eladta a tulajdonában levő Dunaferr-részvényeket a Donbass-Duferco konzorciumnak 500 millió 15 ezer 416 forintért. A Dunaferr Rt. privatizációja részeként 2004 szeptemberében végrehajtott tőkeemelés után az önkormányzati részvények aránya 5,59 százalék volt.
Oké, hogy véget ért a privatizáció, de mit vállalt az új gazda?
Röviden: mindent, amit az ÁPV Rt. a már említett privatizációs pályázatban feltételként szabott. A számok nyelvén: minimálisan 13 milliárd forintos tőkeemelést és öt éven belül megvalósuló, összesen 250 millió euró értékű fejlesztést. Szintén a sokat emlegetett privatizációs szerződésben kellett kötelezettséget vállalni a foglalkoztatás fenntartására – öt éves időtartamra –, valamint arra, hogy a Dunaferr Igazgatóságába és felügyelőbizottságába öt évig az ÁPV Rt. egy-egy főt delegálhat.
A pályázati kiírás szerint az ajánlattevőnek pénzügyileg konszolidálnia kell a Dunaferr csoportot, és erről a nyertes pályázónak a Dunaferrt finanszírozó bankcsoporttal kell megállapodnia.
Előtérben a háttér
Eddig a száraz tények, de mindezek mellett – pontosabban fontos háttereként – muszáj megemlíteni, hogy a cégcsoport súlyos válsága vezetett a magánosításhoz, amely egyébként időben cáfolhatatlanul az első Orbán-kormány időszakában, ráadásul a vasgyárat akkoriban uraló fideszes nyomulás következményeként öltött éles kontúrt.
Lássuk a főszámokat: Tóth László vezérigazgatói kinevezését követően elképesztő méreteket öltött a Dunaferr eladósodottsága: nem egészen két év alatt mintegy 47 milliárd forintról közel 75 milliárdra nőtt. Azt, hogy ebben mennyire játszottak a politikai tényezők, két évtized távolából valóban nehéz kiszálazni, de érdemes megjegyezni, hogy ekkor lett a cégcsoport beszállítója Orbán Győző dolomitbányája, az egyik vezérigazgató-helyettes Pomázi Csaba volt, és ekkoriban már az igazgatótanácsban ült a Fidesz szolnoki szárnyának erős embere, Nyerges Zsolt is.
Az eladósodottság annak fényében volt aggályos, hogy a Dunaferr jegyzett tőkéje abban az időben 19,998 milliárd forint volt – ez az a tőke, ami a részvények névértékében megtestesül. Egy kis számtan: a jegyzett tőke közel négyszerese lett az adósság! Persze előtte a közel kétszerese is komoly mutató – vagyis ez nem menti a korábbi irányítást, beleértve a pénzszivattyúként működő Acél XXI. garnitúráját –, de másfél év alatt megduplázni az adósságot az még a dunaferres léptékben is igazán nagy mutatvány.
Tovább tetézi a bajt, hogy ebben az időszakban nem volt jelentős beruházás a gyárkapun belül: kisebb fejlesztések akadtak ugyan, és egy tervezett-kötelező kohóátépítésre is sort került, de átfogó fejlesztésekkel adós maradt a vasgyár – és ez szintén a korabeli Fidesz-kurzus felelőssége.
Fideszes stratégia a privatizációra
Akinek még ezek után is kétségei maradtak arról, hogy a vasgyár privatizációja kurzusokon, kormányokon átívelő döntések folyománya volt, annak idemásolok három mondatot Stumpf István 2001. január 18-án kelt leveléből. Mielőtt a szerzőt valaki gyurcsányista elhajlással vádolná, pár adat róla: 1998-ban, a jobboldal választási győzelme után megalakult Orbán-kormányban a Miniszterelnöki Hivatal vezetője lett, miniszteri rangban, kancelláriaminiszterként tevékenykedett. 2000 és 2002 között – vagyis a levél születésekor – e minőségében Orbán Viktor miniszterelnök helyettese volt. De lássuk az ígért három mondatot:
„Az ÁPV Rt. – a kormány programjában és a nemzetgazdaság ágazatainak szabályozására vonatkozó jogszabályok, valamint a kormány gazdaságfejlesztési stratégiája [sic!] alapján – a Dunaferr Rt. privatizációs koncepcióját készíti elő. (...) egy modernebb, korszerűbb technológiát kellene bevezetni három-négy esztendő múlva ennél a cégóriásnál, és aki ismeri ezt az iparágat, tudja, ennek óriási a tőkeigénye, ezért újra és újra napirendre kerül a privatizáció, eladás kérdése. (...) Az ÁPV Rt. szándékában áll – a kormány döntésétől függően – 2001. folyamán a társaság privatizációját megkezdeni.”
Mindezek fényében azt állítani, hogy a vasmű magánosítása kizárólag a baloldali ármány eredménye, nettó hazugság – a privatizáció egy korábban elhatározott, kény- és törvényszerűen szükséges folyamat volt.
Azon persze még lehet merengeni, szükséges lett volna-e az állam kivonulása egy átgondolt, kizárólag szakmai kompetenciák mentén működtetett-irányított cégcsoport esetében – de teljesen fölösleges. Megtörtént, így történt, ezért történt.
(Archív fotók: Németh Zsolt)
A rovat további hírei: Közélet
"Szeretném, ha mindig úgy néznének ránk, mint a rendes emberekre"
2024. dec. 06.
A Mozgáskorlátozottak Együtt Egymásért Egyesülete szerdán tartotta szokásos évzáró közgyűlését a Campus étteremben, ahol a hivatalos feladatok után egy jó hangulatú estét töltöttek el együtt az egyesület tagjai.
A fenyőfákból karácsonyfák lettek
2024. dec. 06.
A város több pontján is fényárban úsznak a feldíszített karácsonyfák. A Városháza tér az igazi ünnepi pompáját mutatja, de Újtelepnek és a Barátság városrésznek is gyönyörű, kivilágított karácsonyfái lettek, melyek már ékesen jelzik az ünnep közeledtét.
"Amikor belevágtam, ezer helyre mentem el személyesen: nagyon erős tapasztalás volt"
2024. dec. 06.
Gyöngyössy Csabát sokan, sok helyről ismerhetik a városban. 16 évig volt a Bánki iskola igazgatója, ő a Modern Művészetért Közalapítvány kuratóriumi elnöke, és 2023-ban ő vehette át a Dunaújváros Díszpolgára kitüntető címet. Október óta pedig a 2-es választókörzet önkormányzati képviselője. Az ismert közéleti személyiséggel beszélgettünk.
Jótét licit a Jószoliért – közösségi összefogással karácsony előtt
2024. dec. 05.
Kiállítással koronázzák a Jószolgálati Otthon és a Sándor Frigyes Zeneiskola közös árverését – holnaptól él a tárlat, és közel két héten át várják a licitálókat a nemes kezdeményezés keretében.
Jövőre biztosan folytatódik az autóvásár
2024. dec. 05.
Októberben indult útjára az újkori dunaújvárosi autóvásár, hogy egyrészt felidézze az egykori, sokak által kedvelt autóvásárok hangulatát, másrészt havonta egyszer, a vásártér helyszínén lehetőséget kínáljon autó-adásvételre.
"A szövetségünk azt kéri a kormánytól, hogy ne sarcolják tovább az önkormányzatokat"
2024. dec. 05.
November 29-én tartotta tisztújító közgyűlését a Megyei Jogú Városok Szövetsége, ahol Dunaújvárost Szabó Zsolt gazdasági ügyekért felelős alpolgármester képviselte. A szervezet első javaslata az volt a kormány felé, hogy a Versenyképes Járások Program forrása ne a városaink iparűzési adóbevételét terhelje a jövőben.
Advent második vasárnapján a remény gyertyáját gyújtjuk
2024. dec. 05.
December 8-án, advent második vasárnapján sok-sok programmal és fellépővel várja az érdeklődő dunaújvárosiakat az Adventi Forgatag. A programok délután öt órakor kezdődnek, az ünnepi köszöntő után Szabó Zsolt alpolgármester és Kovács István görögkatolikus parókus gyújtja meg a város második adventi gyertyáját.