Jött, láttuk, győzött a "Zanox"

Azt persze a "Csocsó" óta mifelénk mindenki tudja (a Konyec című opuszt emlegetve meg kevesebben ugyan, de ők nagyon), hogy Dunaújváros remek közege és kulisszája tud lenni a filmeknek – a CWT életéről és munkásságáról nem szólva! –, de most a Zanox című film világpremierjével megérkezett az újabb ékes-fényes bizonyíték!

Eljött az idő

A történet egy különleges napot dolgoz föl (már ha az időutazós történetek esetében lehet egy napról beszélni), a film vezérszála május 13-án, pénteken játszódik, és mit hoz a sors, pont péntekre és 13-ra esett a díszbemutató is! Amely előtt sajnos ki kellett hagynom a városfelfedező sétát, de a Kultik Mozinál szervezett készülődést már láttam, mi több, az egyik plakit éppen a Baranyi Benő rendezővel készült beszélgetés alatt fújta el a szél a háttérből. Viszont ha már közeg és kulissza, az alkotó néhány kulisszatitkot is megosztott:
– Tizennyolc éves korom óta megvan a történet, sok-sok előkészület, közös gondolkodás, és persze hatalmas csapatmunka után jutottunk el a mai bemutatóig – nagy köszönettel tartozom érte minden közreműködőnek. Vannak olyan epizódok, amelyeket személyes emlékek inspiráltak – például az angol érettségi. Az is nagyon fontos, hogy a város nemcsak a filmnek biztosított kitűnő helyszíneket, de mivel volt egy egész hetes leköltözés is, az alkotói folyamat, sőt, a csapatépítés terén is jelesre vizsgázott. Így utólag már nem tudok jobb helyszínt elképzelni a világpremiernek sem!

Több szál, több csavar, több idősík

A sztori tehát egy kamaszkori gondolat továbbfűzése, központban az időutazás motívumával, de a filmben találni egy szerelmi szálat, egy útkeresés-fonalat és egy markáns krimi-motívumot is – a végeredmény pedig egy kellemesen fogyasztható, kacagtató jelenetekkel és elemekkel bőven pettyezett, szórakoztató, dramaturgiailag is jól komponált, helyenként kifejezetten sodró lendületű munka lett, remek alakításokkal. A vastapsot a végén nem lehetett a vakvéletlen számlájára írni – megérdemelte az összes szereplő, az összes közreműködő; az meg, hogy ehhez a város szolgált helyszínül, legyen a mi boldogságunk. (Persze vannak poénok, amelyek csak itt ülnek: a kórházból lett gyógyszergyár snittjénél a világon sehol másutt sem hördül föl kacagva a közönség, ez biztos.)
Nagy izgalommal készült a díszbemutatóra Bálint Előd, a film főszereplője is, aki szintén a DSTV kamerája előtt árulta el (aztán a bemutatót követő közönségtalálkozón újra), hogy nem áll távol a személyiségétől a szerep – na jó, talán a pánikbetegség túlzás. Ő is kiemelte viszont a dunaújvárosi forgatás remek atmoszféráját, közösségkovácsoló erejét. 

Büszkeség és vidámság

Hasonló húrokat pengetett a világpremier előtt Pintér Tamás is – mint a polgármester hangsúlyozta, több fontos hozadéka is lehet az ilyen együttműködéseknek:
– Örülünk, hogy nemcsak a forgatásnak, de a bemutatónak is otthont adhattunk. Büszkék lehetünk városunkra, hiszen az összes közreműködőtől azt hallottam, hogy a remek terep mellett jó hangulatú munka helyszíne is volt a város. Időutazós sci-fit még nem forgattak nálunk – személy szerint is örülök, hogy már igen. Nagyon bízom a film sikerében – és persze abban is, hogy mások is kedvet kapnak egy városfelfedező kirándulásra.

A már emlegetett vastaps és az oldott, vidám percek egész sorát hozó beszélgetés után a bulié volt a főszerep a mozi előtti téren: a Ricsárdgír zenekar adott remek koncertet – egyébként a Hülye vagy című dal szerepelt a film összeállításunkhoz mellékelt teaser előzetesben is. Kiváló mulatság kerekedett, a közönség soraiban jelentős ugrálásokkal és tapsokkal, a színpadon meg a szintis Laci és a többiek, kedves bitangok. Őrült jó móka, őrült jó muzsika.

Az már csak a ráadás lehet mindehhez, ha, reméljük, május 26. után is jó sokan megnézik az új időutazós sci-fit – a péntek este mulatságról meséljenek a képek!

(Fotó: Végh Zoltán)