"Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá..."

1920. június 4-én, 16:32 perckor írták alá a Trianoni békeszerződést, amelynek következtében a történelmi Magyarország elveszítette területének kétharmadát és lakosságának mintegy hatvan százalékát. A magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájának igaztalanságára Dunaújváros önkormányzata az evangélikus templomban emlékezett.
A 102 évvel ezelőtt történt tragikus sorsdöntésre való visszatekintés kezdetét 16 óra 32 perckor harangszó jelezte, majd Braun Ervin baptista lelki vezető mondott áhítatot a templomban. Pintér Tamás polgármester emlékező beszédében úgy fogalmazott: Trianon még mindig fájó seb, és gondoljunk róla bármit, mindannyiunk számára van tanulsága 1920. június 4-nek:

– Én most vezetőként azt kérem: legyen ez a nap a közös megemlékezésünk napja. Közös felelősségünk, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, de az is, hogy ne hagyjuk magunkat és kiharcoljuk azokat a minimum feltételeket, azokat az európai értékeket, amelyek másutt már természetesek. Ilyenek a kisebbségi jogok és, hogy mindenki – éljen bárhol is Európában – békében élhessen a szülőföldjén, és használhassa az anyanyelvét. Én most is arra bíztatok mindenkit, hogy Trianon kapcsán is azt keressük, ami összeköt és ne azt ami elválaszt bennünket egymástól!
A Szózat közös eléneklése után a megemlékezés a templomkertben található Trianon-emlékműnél folytatódott, ahol Farkas Erik színművész előadásában Juhász Gyula: Trianon és Illyés Gyula: Haza a magasban című versét hallhatták.
Az esemény a koszorúzással folytatódott: Dunaújváros nevében Pintér Tamás polgármester és dr. Molnár Attila jegyző helyezték el a koszorút a Trianon-emlékműnél. Ezt követően pártok, intézmények és szervezetek vezetői elhelyezték el az emlékezés virágait, majd Stermeczki András evangélikus lelkész közös imádságra hívta az egybegyűlteket – zárásként pedig felcsendült a Székely Himnusz.

(Forrás: dunaujvaros.hu; fotó: Vígh Dániel)