A Gyártó Egység üzemeiben készülnek az idei Acélszobrász Alkotótelep műalkotásai. Felvette a napi ritmust a három szobrász, rendszerint hat órakor kezdik a műszakot, csak kicsit tovább maradnak benn, a fél kettőre időzített ebédjük után.
Kihasználják a gyárban tölthető időt, a kapott anyagokat, eszközöket gondolataik megjelenítéséhez. Számukra műteremmé vált néhány hétre az öntöde, a lakatosüzem, a mechanika, miközben mellettük a gyártás sem állt meg.
Befogadó közösségek
Nem először találkoztak a munkások az acélt más szemmel látó művészekkel a DUNAFERR gyártó üzemeiben. Nem csupán helyet szorítanak számukra, hanem szakértelmükkel támogatják is az alkotás folyamatát. Már az első megbeszélésen kitűnt: másként tekintenek a vasra, az acélra a szobrászok, mint azok, akik éveken át, nap, mint nap dolgoznak a fémmel.
Szakács Sándor, az öntöde üzemvezető-helyettese csaknem húsz éve kapcsolódott be acélszobrok létrejöttébe:
– Számos öntöttvas, illetve acélszobor készítésében részt vehettem 1984-től. Emlékezetes Martyn Ferenc Kalapácsok című munkája, ami a Vasmű főbejárata előtt található. Érdekes a Duna-parton a csaknem három méteres Anya című szobor is. Akkoriban még külön működött a szürke- és az acélöntöde, lehetőséget kaptak a művészek nagyobb méretű alkotások kivitelezésére is. Az utóbbi években kisebb szobrok készülnek. Segíthettem Gosztola Kittinek, Melkovics Tamásnak is. Mindig is érdekelve nézzük a munkájukat, másként látják a világot, és a másság mindig új nézőpontot jelent. Idén nagy kihívás Gergely-Famos Lilla „alaktalan” szobra. Itt él három hete, mindennek örül, tevékeny részt vesz a szakmunkákban is. Már megformázva várja a jövő heti öntést Gróf Ferenc szobra, és hamarosan sorra kerül Kristóf Krisztián elképzelése is.
Veres Gábor és Horváth Zoltán öntő előmunkások épp Lillával beszélgetnek egy öntvény kapcsán. Mosolyogva jegyzem meg: ők is szobrászok lettek...
– A gyakorlati részében talán igen – válaszol Veres Gábor, – de tudjuk jól, az alkotás nem itt kezdődik. Nekem kimaradt tizenöt év, volt is izgalom az elején, de kizárhatjuk a hiba lehetőségét, hiszen először egy minta készült minden szoborhoz.
– Elméletben tudom az üreges öntvény készítését, most a gyakorlatban is megvalósítottuk – teszi hozzá Horváth Zoltán. – Fejben levezetve a folyamatot, rögtönözni kellett, mert egy dobásunk van csak. Szeretjük ezt a munkát. A véletlen más eredményt hoz időnként, mint az eredeti elképzelés.
Megrogyott a hungarocell minta Gróf Ferenc egy eurós szobra alatt, szó szerint bedőlt az euró. Nem volt abban a pillanatban vicces, hisz a művész egy kidolgozott mintát hozott. Megoldásokról folytatjuk a beszélgetést, és a figyelemről, a segítségről. Ja, és a palacsintákról. Lilla ugyanis vagy száz lekváros palacsintával lepte meg az üzemi kollektívát, ő sütötte a csapatnak.
Kovács Zsolt, a mechanikaüzem vezetője rutinosan várta idén is a szobrászok terveit:
– Némelyik elképzelés a fizika törvényeit meghazudtoló esztergálást kívánna. A művészek mindig a határokat feszegetik, de igyekszünk konstruktívan segíteni őket. Közös munkával Lilla korai elképzeléseit sikerült úgy alakítani, hogy a teljesen légies kompozíció az eredeti vágyát jeleníti meg karcsú vékony lábakkal, acélsodronnyal. Feladta a leckét Krisztián ötlete is, technológus nélkül nehéz lesz "kiizzadni". Más látásmódot képviselnek, mint mi, de ez jó. Legalább kizökkentenek bennünket a mindennapokból.
Nagy Gábor László üzemmérnök a lakatosüzem láng- illetve plazmavágó berendezésénél Kristóf Krisztián spirál formáját figyeli:
– Megdolgoztatta a vezérlőrendszert Krisztián terve. Érdekesebb, nagyobb kihívás a napi feladatainknál. Meg kell érteni, hogy mit szeretnének. Amúgy kedves, normális emberek a szobrászok. Nagy odaadással dolgoznak, mindennek örülnek, még a hulladékot is felhasználják.
Nagy István előkészítő csoportvezető a korábbi alkotótelepeken is segítette már a művészeket terveik megvalósításában:
– Ferinek trapézokat vágtunk a szobrához, a színskálájához gyűrűket. Azt kérte, úgy vágjunk, hogy ne legyen hulladék. Érdekesek Lilla karikái is. Elmondták, mit hogyan szeretnének, megbeszéltük, és úgy vágtuk.
Garbacz Gábor csőszerelő hegesztéssel járult hozzá Gróf Ferenc egyik alkotásához:
– Széket, asztalt hajlítottunk. Ugyanolyan elkészíteni, mint bármi más feladatot, nekem mégis érdekes. Feri nagy vonalakban felvázolta az elképzelését. Az övé komoly szellemi munka, az enyém a gyakorlati megvalósítás. Ha már dolgoztam vele, benne van a munkám, érdekel, milyen lesz majd más környezetben, a kiállítóteremben.
Tizennégy munkanap
Gróf Ferenc visszatérő vendég a Vasműben, korábban már dolgozott egy alkotótelepen. A Kortárs Művészeti Intézetben nyílik ősszel önálló kiállítása, többek között erre is készül ezekben a hetekben:
– Érződik, hogy létszámhiánnyal küzd a DUNAFERR. Mindenki elfoglalt, nehezebben haladunk, ugyanakkor mindenki készséges. Folytatom a történelemhez, politikához kötődő munkáimat az államosítás, a gyarmatosítás témáját érintve. Az öntődében geográfiai ügyek készülnek, a lakatos üzemben karikák, a kovácsüzemben meghajlítás. Komoly fizikai igénybevétel szükséges, hogy amit elterveztünk, befejezzük. Műteremnek érdekes a környezet, művészként hegesztünk, miközben a fejünk fölött elmegy egy hat tonnás vas. Oda kell figyelnünk a mozgásunkra. Kihívás számomra az üzemi rangsor kiismerése, és annak kitalálása, hogy kit mivel kereshetek meg, hisz egy nagyon elfoglalt munkaközösségbe csöppentünk. Egy projekten dolgozunk, amihez meg kell nyernünk magunknak az embereket. Ez az "osztályharc" finom formája, tisztelettel és kemény munkával.
Gergely-Famos Lilla képzőművészként színházak számára tervez és kivitelez, rajzot és művészettörténetet tanít egy gimnáziumban, emellett két kisfiú édesanyja:
– Számomra a szobrászat szenvedély. Ritkán adódik a szobrászok életében ilyen lehetőség, hogy ebben a méretben, minőségben fémszobrokat készíthessenek. Lebegtem a boldogságtól, amikor megtudtam, hogy a zsűri beválogatott az alkotótelepre. Az itteni szakemberek javaslatára csökkent a szobraim mérete. Nagyon kreatívak a fiúk, kitalálnak mindenféle megoldást. Emberfeletti a napi munkájuk, de közben mindenki segítőkész. Mindenki magáénak érzi a szobrok elkészültét, hihetetlen dolgokat mozgatnak meg. Szinte megható, amilyen gonddal hozzányúlnak a játékos formákhoz, mint finomabb munkákhoz. Küldetésnek tekintik a szoborkészítésben való részvételt, nem feladatnak.
Kristóf Krisztián aktuális külföldi kiállításai miatt kicsit később érkezett meg az alkotótelepre:
– Évek óta űzzük Kaszás Tamással a fémmunkás "szerepjátékot", ezért az alapanyag miatt abszolút átélhető számomra a munkás szerepkör. Egy-egy munkanap után baromi egészséges nyugalom van rajtunk. Számomra iskolapélda, hogy miként használják itt, az üzemekben az anyagot, milyen gépek vannak, milyen trükköket alkalmaznak. Lilla korábban érkezett, ő az idegenvezető, tudja, mit lehet, mit nem, közben mindenki lelkes. Nagyon érdekes ez a hely, nehéz felfogni, hogy hol vagyok. Számomra a vasgyár részletezett, cizellált műhelyek sokasága. Érdekel az informatikai háttér is, meglepő, hogy a gépeken esetenként huszonéves szoftverek futnak. Megbízható támaszték ugyanakkor a kétkezi munka is. Nem éreztem bizalmatlanságot sehonnan, mindenki segítőkész. Felüdülés itt alkotni!
Kaszás Éva
(Fotó: Dunaferr Magazin)
