Akad az életben egy nagyon fontos kérdés: vajon azért élünk, hogy dolgozzunk, vagy azért dolgozunk, hogy éljünk? A válasz pedig bár egyszerűnek tűnik, valójában cseppet sem az. (X)
Hisz a legtöbb ember számára hatalmas küzdelem, hogy sikerüljön egyensúlyt találni a munka és a magánélet között, és legtöbbször sajnos ez utóbbi áll vesztésre.
Egyedi élethelyzetek, egyedi megoldások
Mennyire egyszerűen is működne a világ, ha léteznének olyan, mindenkinek megfelelő megoldások, amiket csak ki kell próbálni, és garantált a tökéletes végeredmény. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb.
Például azt sem lehet általánosítva meghatározni, hogy kinél hol van az a pont, amikor a munka és a magánélet egyensúlyban van egymással. Erre mindenkinek magának kell rájönnie, ha pedig egyedül nem megy, akkor érdemes segítséget kérni akár a Swan Lake Központ szakértőitől.
A kiegyensúlyozottság ugyanis a boldog élet kulcsa. Ám hogy ki mennyire terhelhető, az már teljesen egyedi, nincsenek mindenkire igaz, egységes sablonok. A lényeg, hogy meg kell találnunk azt a pontot, amikor még a munkánkat is megfelelő minőségben el tudjuk végezni, de mellette jut idő arra, hogy pihenjünk, kikapcsolódjunk, a barátainkkal, családunkkal foglalkozzunk.
Az a ritkább eset, ha valakinél a magánélet van rossz hatással a munkára, sokkal gyakoribb az ellenkezője, amikor az illető szinte a munkájának él. Rá a kezdő gondolat első fele érvényes, vagyis ő azért él, hogy dolgozzon - legalábbis látszólag. De vajon hová vezethet mindez?
Az erőforrásaink végesek
Ha valaki minden más elé helyezi a munkát, akkor előbb vagy utóbb biztosan szembesülni fog a káros következményekkel. Lehet, hogy eleinte a végletekig motivált, a szakmai sikerek pedig csak tovább növelik a lelkesedését, de a végtelen munkaórák egy idő után kiégéshez vezetnek.
Ilyenkor nem történik más, minthogy egyszerűen elfogynak az energiatartalékaink. A mindennapjainkban átveszi az uralmat a fáradtság, az ingerlékenység, és különféle testi panaszok jelentkezhetnek (reflux, IBS,) ezek miatt pedig a munkahelyi teljesítményünk is egyre csak romlik. Sokan ilyenkor gyógyszerektől, vagy ami még rosszabb, az alkoholtól, drogoktól remélik a megoldást, de ezek valójában nem segítenek, csak súlyosbítják a helyzetet.
Hogyan állíthatjuk helyre az egyensúlyt?
Először is fogadjuk el, hogy az eddigi életünk nem folytatódhat így tovább, hanem változtatásokra lesz szükség. Persze egy nagyobb horderejű változás ijesztő lehet, ezért haladjunk apró lépésekben. Például minden nap tartsunk fél óra énidőt, amikor csak magunkkal foglalkozunk, és valamilyen pihentető, örömteli tevékenységet űzünk. Ez lehet egy kellemes séta a friss levegőn, egy meditációs gyakorlat, de akár olvasás, zenehallgatás, edzés is.
Ezenfelül töltsünk több időt a barátokkal, családdal, ne mondjuk le a közös programokat a munkára hivatkozva. Amikor csak lehet, vegyünk ki szabadságot, ami alatt szigorúan mellőzzük a munkát; ne nézegessük a céges e-mail-eket, üzeneteket sem. Csak a pihenésre, élményekre koncentráljunk!
