Több száz résztvevő gyújtott mécsest és/vagy fáklyát az oktatási válság ellen tiltakozó szolidaritási demonstráción tegnap este városunkban. Még a Városháza kivilágítása is a tiltakozások jelképét formálta. Felemelő, szép élmény, köszönet érte!
Miközben délelőtt több intézményben is sztrájkoltak (UPDATE! itt a Civil Közoktatási Platform térképe az országos merítésről), délután már szolidaritási akcióra várta az oktatás válsága miatt tiltakozókat a Civilek az oktatásért – Dunaújváros és környéke csoport; az akció a szó összes létezhető értelmében fényes sikert aratott.
Minőségi oktatást követeltek
A demonstráció szervezői pedagógusokat és intézményi dolgozókat, szülőket és – az országos megmozdulásokhoz hasonlóan – nagyobb diákokat is vártak a tiltakozók gyülekezőhelyére, vagyis az egyetem előtti Dr. Molnár László Emlékparkba, és bár talán a diákokból a vártnál, reméltnél kevesebben jönnek, így is több százan hallhatták a demonstráció szónokait.
Janó Viktória szülőként ragadott mikrofont, hangsúlyozva, nagyon aggódik az oktatás jövője miatt:
– Nekünk szülőknek az a legégetőbb kérdésünk, hogy vajon ki fogja holnap a gyermekeinket tanítani – a megalázóan alacsony pedagógusbérek, amelyek az átlag diplomásbérekhez még közel sincsenek, elüldözik a pályáról kollégáinkat. Most mégis két szót szeretnék mondani, amit az itt jelenlévő pedagógusok az elmúlt hetekben sokat hallottak, de talán a szülők előtt és a diákok előtt sem ismeretlen. Ülőpárna és a pokróc. Azt hiszem, mindenki tudja, miről beszélek: felháborító. A fűtés korlátozva, a falak lyukasak, a vakolat omladozik, beázik a tető és akkor sorolhatnám még. Korszerűsítsék és újítsák fel intézményeinket! Jusson pénz erre is!
A szónok mindezek mellett a NAT újraírása, a kevesebb tanóra, a digitális géppark bővítése, és egyáltalán, a minőségi oktatás, a szabad tankönyvválasztás, a diákok és pedagógusok terheinek enyhítése mellett tört lándzsát:
– Fontos lenne, hogy gyermekeink, unokáink olyan tudással rendelkezzenek, ami versenyképes a mai munkaerőpiacon. Hiszen valljuk be, most nagyon nagy hátránnyal indulnak. Gondolkodó, kritikusan gondolkodó gyermekek lépjenek ki az iskolákból! Bár tudjuk, a gondolkodó ember mostanság elég veszélyes tud lenni...
Hasonló húrokat pengetett Szendrei Zoltán, a Széchenyi gimnázium matematika-fizika szakos tanára, aki beszédében a sztrájk alapjogának visszaállítását követelte az oktatási szférában, valamint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete álláspontját ismertette az eredeti sztrájkkövetelésekhez történő visszatérésről. Ezek szerint a pedagógus-illetmények számítási alapja ismét a mindenkori minimálbér legyen, állítsák vissza a pedagógusok közoktatási törvény szerinti kötelező óraszámát,a helyettesítést, túlórákat pedig –a mostani gyakorlattal ellentétben – fizessék ki. A gimnáziumi tanár beszédében is visszatért a terhek csökkentésének motívuma:
– Csökkenjen a diákok és a pedagógusok munkaterhelése, és kezdődjön érdemi vita a pedagógus-előmeneteli rendszer módosításáról. Fontos, hogy állítsák vissza az intézmények gazdasági és szervezeti autonómiáját – e követelések teljesítése jelentene biztosítékot arra, hogy intézményeink végre szabad szellemi műhelyként tölthessék be létfontosságú szerepüket a jövő generáció nevelésében.
Fényben úszó menet lett
A szónoklatok után kirajzolták a résztvevők a demonstráció jelképét – a körbe zárt felkiáltójelet sokan a tenyerükre festették, mások kitűzőként viselték –, majd a fáklyagyújtás izgalmas percei után a Szórád Márton útról a Dózsa György útra kanyarodott a demonstrálók fénykígyója. A tiltakozók menetének hosszára beszédes adat, hogy az eleje már bőven az Irodaházhoz ért, a vége még a Széchenyi gimnáziumnál tartott.
(Ezt a képet olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük!)
A Vasmű út felé tartva sokan felfigyeltek egy fontos, jelképesen is gyönyörű tényezőre: a Városháza alkalmi világítása is a demonstráció szimbólumát formázta. (A meglepetésről még az esemény előtt nyilatkozott a DSTV kamerája előtt Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester, mondván, ezzel a gesztussal is szeretné kifejezni a város önkormányzata, hogy szolidaritást vállal a demonstrálókkal.)
A fényben úszó menet résztvevői a KLIK Dunaújvárosi Tankerületi Központja előtt énekelték el a tiltakozások himnuszává vált Mi vagyunk a grund című dalt – gyönyörű, már-már színházi pillanatok voltak! –, majd a Városházán formázták újra a tiltakozások jelképét. Együtt, könnyes boldogan, előbb újra a grund-dalt, majd végül a Himnuszt énekelve.
Felemelő, szép akció volt – köszönet érte minden kezdeményezőnek, szervezőnek és de pláne résztvevőnek! A többiről meséljenek a képek!
(Fotó: Végh Zoltán)
Miközben délelőtt több intézményben is sztrájkoltak, délután már szolidaritási akcióra várta az oktatás válsága miatt tiltakozókat a Civilek az oktatásért – Dunaújváros és környéke csoport; az akció a szó összes létezhető értelmében fényes sikert aratott.
Felemelő, szép pillanatokkal – köszönet érte minden kezdeményezőnek, szervezőnek és de pláne résztvevőnek! A többiről meséljenek a képek!
(Fotó: Végh Zoltán)
