Parádés program lett a 3. Dunaújvárosi Képregényfesztivál (galériával)

A magamfajta, közepesen laikus Rahan-rajongónak persze kevesebbet mutat egy ilyen akció, mint egy megszállottnak, de be kell látni, a szó összes értelmében színes kínálattal lepte meg a bevezetőben említett tábort a ComicsMania csapata szervezte megmozdulás.

Zsúfolt ház, program hátán program

Az persze már előtte sem volt kérdés (nekem), hogy kitesz magáért a Kurucz Robi és Orosz Laci nevével fémjelzett helyi közösség – biztos van, aki még emlékszik, hogy a DO korábbi kiadásában nagyot futott a Rocksztár leszek, Mama! című képregény webes verziója, szóval azt azért minimum sejtettem, hogy a fesztivállal sem lőnek mellé. De hogy ennyire betalálnak, azt nem gondoltam volna.
Egyfelől a kínálattal: zsúfolásig telt standokkal (és idővel rajongókkal is) az MMK fölszinti aulája, több műfaj, stílus képviselői adtak egymásnak randevút. Míg az aula a kincsvadászat, böngészés helyszíne volt – meg a játéké, hiszen tiszteletüket tették a város új társasos közössége, a Kockahegy tagjai is –, addig a színházterem szakmai események sorát hozta.

Hogy csak három nagyszerű példát hozzak: Pangea TV címmel láthatta a közönség Fekete Dániel képregényszerző és animátor munkáját, Ghyczy Csongor képregényszerző és képzőművész egy képregény születésének műhelytitkaiba avatta be a résztvevőket, míg Böszörményi Márton író a képregény és a kortárs irodalom sokszálú, izgalmas kapcsolatáról beszélt – nem utolsósorban immár második, Infected Monstrum című kötete kapcsán.

A kőbalta, a rajongók szeme és az élő zombivadász

Izgalmas sajátossága volt a felhozatalnak, hogy a káprázatosan komoly amerikai merítés mellett erős volt például az olasz szál – az évek óta hazánkban állomásozó Giovanni Gallotta és brigádja még egy valódi kőbaltával is súlyosbította a dunaújvárosi jelenlétet. A kínálat persze szó szerint rabul ejtette a műfaj rajongóit – Barta Zoltán például szenvedélyes gyűjtő, két, a képregények csodavilágával alaposan megfertőzött fiával érkezett a fesztiválra, és olyan lelkesen mesélt Neil Gaiman A Mágia könyve című remekéről, hogy komolyan fontolgatom, beiratkozok egy varázslóiskolába.

Azt, hogy az alma nem esik messze a fájától, fényesen igazolja a tény, hogy a Barta-srácok komoly elánnal vetették magukat a Kockahegy foglalkozásába is. Ez a móka amúgy kijelölte a folytatás lehetséges irányát is: a következő megmozdulást érdemes lenne nagyobb térben, több élő aktivitással és interaktív megmozdulással még tovább habosítani.
Tudok egy élő csillagos ötös mutatványt: a valóság és a képregény összemosásának szó szerint leggyönyörűbb példájával kétségkívül Doro, vagyis Pintér Dorottya szolgált, aki a Doro, the Zombi hunter sorozat főszereplőjeként vett részt a dunaújvárosi eseményen. Lelkesen és profin nyilatkozott a csapatával futtatott komplex programról, és nem sok kellett, hogy a zombivadászat műhelytitkaiba is beavasson. 

Élő képregényhőssel még sosem beszéltem, egy élmény volt – a többiről meg meséljenek a képek!

(Fotó: DO)