Folytatódik a településtörténet fontos, ámde sokszor kevéssé ismert építészeti emlékeit felvonultató sorozat – Kronászt Margit történész-muzeológus vendégposztja a valahai Felsőmajor létrejöttéhez kalauzolja az olvasót!
Pesty Frigyes írta 1864-ben Magyarország helységnévtára című kéziratában a dunapentelei pusztákkal kapcsolatban: "... ettől délnyugatra Sándor puszta, a várostól nyugatra Mondbach Sándor úré, saját kisszerű lakával." Ismerjük meg hát történetét.
Nagy idők nagy szereplői
Mondbach Károly földbirtokos halála után vagyona felosztódott három fia között. Sándor örökölte a mezővárostól nyugatra eső földeket, ahol háza volt. Az 1870-es évekre nemcsak a helyiek, hanem a térképek is úgy emlegették a birtokot, mint Sándor-háza. Ekkoriban egy bérlő, Pfeffer Imre lakott itt, ő azonban hamarosan tönkrement: gazdasági épületei leégtek, a jószág odaveszett. 1880 után egy ügyvéd, felsőőri Nagy Gyula vette meg a birtokot, majd 1898-ban új tulajdonos bukkant fel a településen. Az ekkor 630 katasztrális holdas birtokot báthori 'Sigray Pál vásárolta meg.
’Sigray régi nemesi család sarja, felmenői sorát hosszú évszádokon keresztül nyomon lehet követni. A legkorábbi írásos említések 1275-ből és 1284-ből származnak. A család később három ágra szakadt, Dunapenteléhez a Bátor és Nyírbátor környékén letelepült, református vallású ág kötődött. A nemeslevelet 'Sigray Mihály számára állították ki 1730 körül.
A vásárló, 'Sigray Pál a reformkor szülötte, de a család ekkorra már elszegényedett. Ügyvéd és birtokos volt, de több egyesületben is aktív szerepet vállalt. A szerepvállalás és jótékonykodás egyébként sem állt messze a családtól. Jó kapcsolatot ápolt a kor politikusaival, íróival, Kossuth Lajost is többször meglátogatta az emigrációban. Dunapentelén egészen haláláig (1926.) a református egyház főgondnoka volt; kivette a részét közéletből. Kétszer nősült, első felesége és közös lányuk korán elhunyt; második felesége Szalki (Szelke) Petronella, akivel négy gyermeket neveltek, köztük az 1883-as születési 'Sigray Bélát, akinek a neve később egybefonódott Dunapentele nevével.
Évszázados örökség
A Kastélylexikon szerint a sándorházi épületet is ő építtette, majd még a II. világháborút megelőzően jelentős átalakításokat végeztetett rajta. Ennek keretében terménytároló és állattartó épületekkel, gépszínekkel bővült a gazdaság; a kúriában pedig fürdőszobákat alakítottak ki. Mindemellett azonban láthatjuk, hogy már korábban is volt a pusztán lakóépület, sőt a korábbi térképeken még a díszkertet is felfedezhetjük.
A forrásokat böngészve megismerkedhetünk az itt zajló élettel: magunk előtt láthatjuk a völgyben található zsúptetős cselédházakat, a közös konyhát vagy az aratást végző munkásokat és az azt követő aratóbálokat.
1945-ig 'Sigray Béla tulajdonában volt a gazdaságot, mely ekkor 784 katasztrális holdat tett ki. Hasznosítására több ötlet felmerült: a Földigénylő Bizottság tanyasi óvodának és iskolának javasolta, de egy munkásüdülő gondolata is felvetődött. Annyi bizonyos, hogy 1948-ban egy vasutas élt itt; egy helyiséget pedig az MDP használt. Végül lakásokat és irodákat rendeztek be, jelenleg pedig magántulajdonban van az épület.
Kronászt Margit
(A szerző felvétele)

