Február közepén elindulhatott a II. kohó, a vasmű ugyanakkor továbbra is takaréklángon üzemel. Az új befektető(k)ről továbbra sem tudni biztosat, az idő előrehaladtával egyre nő a kérdőjelek száma is. Közben újra előkerült a technológiaváltás témája és az a körüli vita. A vasgyár jelenével kapcsolatos véleményéről Pintér Tamás polgármestert kérdeztük.
Mindenkinek van véleménye a vasműről, hiszen Dunaújvárosban és környékén nincs ember, aki valahogyan ne kötődne a gyárhoz. Ha ő maga nem is dolgozik vagy dolgozott ott, akkor a szülők, testvérek, barátok között egészen biztosan van vasműs munkavállaló.
Túllépni a megosztottságon
A gyár léte körül időről időre felmerülnek a kérdések, a 90-as években a piacgazdaságba vezető átmenet miatt, a 2000-es években a privatizáció miatt, a 2010-es években a vasgyártás világpiaci folyamatai miatt – valami mindig volt, amihez alkalmazkodni kellett és minden negatív, lesajnáló vélemény ellenére a Dunaferrnek ez mindig sikerült is – mondja határozottan a városunk polgármestere. Pintér Tamás szerint a mostani helyzeten is túl lesz a gyár, azonban szerinte ehhez a mostaninál nagyobb nyitottságra lenne szükség az érintettek között:
– Természetesen nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy mindenki a saját politikai és gazdasági tőkéjét félti a jelenlegi helyzetben, ugyanakkor a feleknek be kellene látniuk, hogy a helyzet megnyugtató és hosszú távú rendezésére akkor van lehetőség ha minden fél egy asztalhoz ül és lehető legnagyobb nyíltsággal, a nyilvánosság bevonásával elemzik a helyzetet.
Fontos a nyílt párbeszéd
A polgármester úgy érzékeli, óriási megnyugvást okozott a munkavállalók és a városlakók körében, hogy hosszú évek "szinte könyörgése" után a kormányzat végre beavatkozott a folyamatokba, de a több ezer dolgozó megérdemelné, hogy a jelenleginél nagyobb nyíltsággal kommunikáljanak velük a jövőjükről:
– Legyünk őszinték: ez a gyár ma azért tud működni, mert egy olyan elhivatott szakembergárdája van, akik nem úgy állnak a munkájukhoz, hogy 6-tól 14-ig legyen letudva. Ezeknek az embereknek ez hivatása, a tudás szinte a vérükben van, és a cég működése szívügyük. Nem nagyon hallani még munkásokat, akik olyan szeretettel beszélnek a munkájukról, mint a Dunaferr dolgozói. Ha ők nem így álltak volna az ügyhöz, akkor hozhatott volna a kormány vagy a városvezetés bármilyen döntést és jogszabályt, a gyár nem működne. Véleményem szerint ezek a dolgozók sokkal átláthatóbb kommunikációt érdemelnének a cég jövőjéről.
Pintér Tamás szerint erre azért is van különösen szükség, mert ismét előkerült a technológiaváltás körüli vita:
– Az, hogy a vasgyártásban is "zöld fordulatra" van szükség, lehet egy jogos álláspont. Ezt azonban egy nagyon nyílt szakmai tervezésnek kell megelőznie. Azt ugyanis a Vasmű dolgozóival erkölcsileg nem lehet megtenni, hogy e mögé bújva szüntessék meg az állásukat és e miatt szüntessenek meg termelési folyamatokat. A mi álláspontunk nagyon világos a kezdettől fogva: a Dunaferr teljes vertikumát meg kell tartani, a folyékony fázissal együtt, ahogyan a szakembergárdát is. Ehhez hozzá lehet igazítani egy technológiai váltást, de ezeket a szempontokat figyelembe kell venni.
A jövő legyen a lényeg...
A vasgyári szakembergárdába pedig a polgármester szerint beletartozik az a több ezer ember, akiket az elmúlt években, évtizedekben kiszerveztek a cégtől:
– Annak a vitának, azt gondolom, nem most van itt az ideje, hogy ezek a kiszervezések jók vagy jogosak voltak-e. Nem is gondolom, hogy erre egységes választ lehetne adni, biztosan volt olyan is, amikor ez rossz döntés volt, de a lényeg, hogy itt is több ezer emberről, több ezer családról beszélhetünk. Ők is ugyanúgy a vasműért dolgoznak, és nekik is kenyeret kell tenniük a családi asztalra. A vezetők rossz döntéseinek levét nem ihatják meg az egyszerű dolgozók.
A polgármester szerint itt lenne az ideje, hogy mindenki félretegye az ügyben a szakmai, gazdasági és politikai féltékenységét és egy asztalhoz üljenek a felek, hogy ezeket a nagyon fontos, több ezer ember sorsát foglalkoztató kérdéseket a legnagyobb nyíltsággal átbeszéljék. Most ugyanis egy olyan időszakban van a Dunaferr, amikor a meghozott döntések több évtizedre meghatározzák a gyár sorsát. Pintér Tamás hangsúlyozza: sem most, sem évek múlva nem az fogja érdekelni az itt élőket, hogy melyik politikai erő mit tett – hanem az, hogy van-e stabil és jól fizető állásuk vagy sem.
DMJV Önkormányzata
(Címlap- és nyitókép: Németh Zsolt; belső oldali fotó: Végh Zoltán)
