Alig pár héttel a Dunaferr és a kokszoló (ezáltal a folyékony fázis) megmentéséről szóló (hurrá)optimista hírek után csődközeli helyzet kapujában az ISD Kokszoló Kft; értesüléseink szerint a kokszoló hetek óta újra fizetésképtelen, az alvállalkozóit sem fizeti ki.
Úgy tudjuk, a kifizetések csupán a dolgozók felé teljesülnek, azonban a teljes vertikumhoz hasonlóan a kokszolóban is nagy létszámú alvállalkozói kontingens vesz részt az üzemeltetésben – valamint a karbantartás területén is –, amelyek már nem ennyire szerencsések.
Tartozásözön
Az alvállalkozók immár több havi lejárt, kifizetetlen számlaállománnyal rendelkeznek, ráadásul a helyzetük nem csupán ezért ingatag: a kokszoló megmentése során a stabilitást hangsúlyozták a vállalatcsoport irányítói, valamint az ügyben megszólaló politikai notabilitások, azonban a cég az alvállalkozók nagy részének információink szerint csupán három hónapos szerződést kínált – ami egy-egy ilyen feladat során még középtávú biztonságot sem garantál.
Több vállalkozónak folyamatos csúszással, "csepegtetve" utalt korábban a vállalat – mára azonban a helyzet még rosszabbra fordult: azok a cégek, akik eddig életben tartották a blokkot, egyenesen a csőd közelébe sodródtak a kokszoló fizetésképtelensége miatt.
Fogy az idő, fogy a pénz, csak a környezeti ártalmak nőnek
Mindezek nyomán tudomásunk szerint a kokszolóban megközelítőleg egy hete nem zajlik érdemi karbantartás, így a koksz előállítása is áll – márpedig ez kihat a teljes vertikum működésére. A karbantartási feladatok hiánya miatt ugyanis a kokszoló nemhogy a folyékony fázishoz szükséges (tízes nagyságrendű) kamrával üzemel, de a jelenlegi, 5-6 kamrás "takaréklángon tartás" is csak a szerencsének köszönhető.
A mostani krízisnek egy fontos, ámde a kelleténél sokkal ritkábban emlegetett, káros következménye is van: az üzemelést jól ismerő iparági forrásaink szerint az egyéb üzembiztonsági veszélyeken túl a karbantartás hiánya miatt a kokszolói kamraajtók nem zárnak megfelelően – így a környezetre és az egészségre ártalmas anyagokat bocsátanak ki a város és a térség légterébe, lényegében folyamatosan.
Gyors és megnyugtató megoldás kéne – de egyelőre se híre, se hamva
A jelenlegi helyzetben nehéz elképzelni, hogy a tervezett, 40-50 kamra kapacitásra történő felfutatás mikorra és hogyan, és főként milyen forrásból valósulhat meg a jelenleg a fizetésképtelenség pengeélén táncoló termelő vállalatnál.
Hogy a méretekkel tisztában lehessen az olvasó, következzen néhány alapadat, amellyel szintén az üzemelés részleteit jól ismerő, az iparági helyzetre rálátással bíró forrásaink szolgáltak. Az üzemszerű működés esetén a kokszoló napi (!) kapacitása több mint ezer tonna szén – e léptékhez képest az alvállalkozói költségek elenyészőek, így nemcsak annak a veszélye áll fenn, hogy a beszállítók és szolgáltatók illetményei egy csődhelyzetben elvesznek, de az is kérdéses, hogy ha ennyire gyenge anyagi háttérrel rendelkezik a kokszoló, hogyan képzelhető el a kilábalás, vagyis a termelés újraindítása és felfuttatása.
Természetesen nagyon bízunk abban, hogy a kokszoló anyagi helyzete mielőbb megoldódik, és a berendezések is túlélik a mostani krízist – méghozzá olyan állapotban, hogy elviselje majd a jelenlegi kapacitás sokszorosát.
Az viszont, hogy a kokszoló a gyár életben tartását harsogó híreket követően néhány héten belül fizetés-, és ezáltal termelésképtelen helyzetbe került, egyelőre sajnos azt igazolja, hogy a fenyegető fellegek még nem távoztak sem az alvállalkozók, sem a gyár fölül.
(Fotó: dunaferr.hu)
