Településünk történelmi emlékei közül ezúttal az egyházi vonatkozású tényezőkre koncentrál Kronászt Margit történész-muzeológus. Virágnapi vendégposzt.
Az első kereszténységre utaló leletek a római kori Intercisából származnak; a török hódoltságtól pedig egyre több forrással találkozunk, melyek az egyes történelmi vallások jelenlétéről tanúskodnak. Fedezzük fel Pentele egyik legrégebbi épületét!
Történelmi háttér – út az építésig
Az egyházközség történetének megismeréséhez fontos vetni néhány pillantást a történelmi folyamatokra, amelyek következtében a korábbi rácos jellegű településből (Rácpentele), katolikus lett. A török uralom alóli felszabadulást követő évtizedekben, Pentele urai több hullámban is telepítettek be új lakókat (kálvinista magyarokat) – de az érvényben lévő Carolina Resolutio nem engedélyezte számukra saját imaház építését, így fokozatosan elhagyták a települést.
Az 1720-as években kb. 15 katolikus család élt a településen, felekezeti temetőjüket 1735-ben nyitották meg (ez a mai temető Öregtemetőnek hívott része). 1743-1744-ben Pentele új földesúra, Rudnyánszky József újabb családokat telepített le és a rác lakosság ekkor került kisebbségbe. A felekezet első vertfalú nádtetős templomát 1743-ban emelte. 1745-ben helyben is megkezdődött az anyakönyvezés – ezeket korábban Előszálláson vezették, rövidesen megindult a katolikus oktatás, majd megépült az önálló felekezeti iskola is.
1748-ban Rudnyánszky úgy döntött, hogy a katolikus híveknek méltó templomot emeltet: december 21-én szentelték fel a Szentháromság tiszteletére. A templomban a hívek padokat, szószéket, orgonát és keresztelőkutat is találtak, valamint több szobrot, többek között Szent József, Szent Julianna vagy a Szentháromság tiszteletére. Tornyában három harang kapott helyet. 1752-től a korábbi ferences szerzetesek helyét egyházmegyés plébánosok vették át, 1759-ben pedig megépült a plébánia épülete. Ekkoriban kezdték el a templomtörténeti események vezetését a Historia Domusban.
Templomtörténet – címszavakban
1769-re a hívek növekvő száma megkívánta a templom bővítését. Rudnyánszky meghosszabbíttatta az épületet, a fatorony helyett kőtorony épült és már oltárból is három kapott helyet a templomban. Káplán 1778-tól biztosan működött a pentelei plébános mellett – akinek segítségére volt a gondnok, az egyházfi és a sekrestyés is, valamint felügyelte a bábákat és az iskolamestert.
A Magyar Királyi Helytartótanács és a püspök biztosították az anyagi fedezetet 1823-ban a plébánia újjáépítésére. Noha a templom is rászorult már a renoválásra, ennek megkezdésére mégis 1862-ig kellett várni. A neoromán stílusban újjáépített háromhajós alaprajzú templomot végül 1864. június 12-én szentelte fel Zalay Ferenc plébános.
A XX. század világégései közül a II. világháborúban került Pentele közvetlenül a frontvonalba. A bombázásokban lakóházak, köz- és egyházi épületek egyaránt megsérültek. A templom tornyát lebombázták, az épület súlyos károkat szenvedett. A háború után megkezdődött a károk felszámolása, de a templom részleges helyreállítása csak 1964-re készült el. Utolsó külső felújítására 2001-ben került sor.
Kronászt Margit
(Címlap- és nyitókép: József Attila Könyvtár; belső oldali fotó: Intercisa Múzeum)
