Végletekig kiélezett küzdelemben, óriási izgalmak után szerzett ezüstérmet a törökországi Európa-bajnokság egyéni összetett döntőjében a DKSE tornásza, Kovács Zsófia. (Frissítve: 18:31)
Főoldali és belső kép: MATSZ-archív (Freschli József felvételei)
A szerdai selejtezőt követően ma már a hölgyek egyéni összetett versenyét rendezték meg a tornászok törökországi Európa-bajnokságán, s a fináléban két magyar versenyzőért is szoríthattunk, ugyanis Székely Zója a tizenharmadik, míg a DKSE háromszoros Európa-bajnoka, Kovács Zsófia a második helyen kvalifikálta magát a fináléba.
Versenyzőink közül Zsófi ugráson kezdte meg a döntőt, s egy erős, jó gyakorlattal (14.100) nyitott, míg Zója gerenda gyakorlata sajnos nem sikerült jól, így mindössze 10.666 pontot kapott a bíráktól. A második szer Zsófia számára a felemáskorlát volt, s bár itt egy hiba becsúszott, 13.700 pontja erősnek volt mondható, míg Székely Zója talajon folytatta, s 12.233 pontos gyakorlatot mutatott be, így két kör után a DKSE kiválósága a harmadik, míg Fradi tornásza a huszadok helyen állt.
A harmadik sorozatban a magyarok közül Zója mutatta be ugrás gyakorlatát, méghozzá 13.000 pontot érően, míg Zsófi számára a gerenda volt a harmadik szer, s ezt a gyakorlatot nagyon szépen, hiba nélkül vitte végig, s ez a pontozáson is meglátszott, hiszen 13.833 pontot kapott, amivel átvette a vezetést az összetett versenyben.
Az utolsó szer előtt a belga Vaelen, az olasz D'Amato és a brit Gadirova volt veszélyes Európa-bajnokunkra, aki itt sem hibázott, újabb remek előadással örvendeztette meg a magyar szurkolókat, s 13.266 pontot szerzett, így már csak a brit Gadirova volt rá veszélyes összetettben. A selejtezőben első vetélytárs azonban rettentő erős gyakorlatot mutatott be, melyet 13.933 pontra értékeltek a bírák, így kicsivel több, mint egytized ponttal, de megelőzte Zsófit, aki így is a csodálatos második helyen fejezte be az Európa-bajnokság egyéni összetett versenyét, míg Székely Zója a 17. helyen végzett.
Kép forrása: European Gymnastics/Simone Ferraro
A finálé után sikerült elérnünk Zsófi edzőjét, Trenka Jánost, aki felemás érzésekkel, de összességében elégedetten nyilatkozott versenyzője teljesítményéről.
– Kicsit csalódottak vagyunk, mert nagyon reméltük az aranyérmet az utolsó gyakorlat előtt, de azt is látjuk, hogy Zsófi nagyon összeszedetten, szépen versenyzett ma délután. Ugrásban bennmaradt egy tized, ez belefér, felemáskorláton sajnos belerúgott a karfába, ha nincs az a hiba, akkor nagy fölénnyel nyerte volna versenyt. Azért természetesen kár volt, de annak nagyon örültem, hogy ennek ellenére sem esett össze, s gerendán egy nagyon jó gyakorlatot rakott össze, olyan erősségűt, amit először tudott megcsinálni nagy nemzetközi versenyen. Ezzel a gyakorlattal ráadásul visszahozta magát a legnagyobb esélyesek közé, bár azt tudtuk, hogy a talaj nem lesz egyszerű, mert a brit Gadirova éppen ennek a szernek a világbajnoka. Zsófi talajon is megcsinálta, amit kellett, itt szerintem is kicsit szőrösebb szívűek voltak a pontozók, így végül a második helyen végzett. Természetesen az aranyban bízott, így érthető volt a csalódottsága, de már tudunk mosolyogni, mert ez egy rendkívül értékes ezüstérem. Óriási dolog volt megélni azt is, hogy a briteken kívül gyakorlatilag mindenki Zsófinak szurkolt, láthatóan szeretik, elismerik őt a nemzetközi mezőnyben is.
Kovács Zsófia a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) közösségi oldalán tekintett vissza a mai fináléra.
– Így, az ezüstéremmel a nyakamban már nagyon boldog vagyok, tényleg csak nagyon pici kellett volna az aranyhoz. Korláton éreztem, hogy belerúgtam a karfába, ez néha előfordul, kiszámíthatatlan ez, mert ha az ember nem oda nyitja a lábát, akkor sajnos ilyen van, ez kis, apró dolgokon múlik. Ez most 5 tizedet jelentett, és mivel néma csend volt a teremben éppen akkor, így még a bírók is hallották a hangot, tehát még az sem volt, hogy a zeneszó miatt esetleg nem tűnt fel nekik. Ha az megvan, akkor megvan az arany is, ezért legbelül kicsit csalódott vagyok, mert nagyon szerettem volna nyerni Kolozsvár után. Jól aludtam, és nagyon készültem a döntőre ma, délelőtt volt egy kis rehabilitáció, nem akartam ebéd nélkül maradni, de sokat se enni, így végül pár falat húst ettem rizzsel, és nyugodtan értünk ki a csarnokba. Összességében azonban nem lehetek csalódott a második pozícióval, mert megtartottam a selejtezőbeli helyemet. Most a későbbiekben azon leszek, hogy felkerüljek a dobogó tetejére. Igen, sírva fakadtam, amikor kijött, hogy az angol lány nyert, de ő a talaj világbajnoka és egyéni összetettben is vb-3. helyezett. Tudtam, ha megcsinálja a gyakiját, akkor jobb lesz, mint én, de legbelül azért reménykedtem. Ugyanaz történt, mint Kolozsváron, ott is vezettem a gerenda után, és ott is egy angol testvérpár egyik tagja előzött meg talajon. Pont anyukámmal beszéltünk erről, persze reméltük, hogy ez most nem így lesz, de most is azt mondom, nem lehetek elégedetlen vagy csalódott, és ez az érem óriási lendületet ad a szerenkénti finálékhoz, nagyon fogok koncentrálni, mert mindenképpen további érmet, érmeket szeretnék szerezni. Ez a második hely új erőt ad, és amit a szerenkénti döntőkben elérek, az már hab lesz a tortán.
