A közelmúltban szervezett szakmai kerekasztal nyomán lelki egészségőr sorozatot kezdtünk hasábjainkon. Ezúttal egy érzékeny, tabuként kezelt témáról lesz szó: Bácskai Ágnes pszichológus írásával folytatódik a sorozat – a falcolásról. Vendégposzt.
Kilátástalanság, reménytelenség, kétségbeesés és magány; sok-sok lelki eredetű tényező vezet az általában a fiatalkorra jellemző falcolásig – de mielőtt a háttérről ejtek szót, következzen egy rövid szómagyarázat.
Mi is az a falcolás?
Klasszikus értelemben a testszövet bármilyen eszközzel (penge, szög, olló, hegyező kés, körző, üdítős kupak, üvegdarab) történő megsértését értjük ez alatt. Azonban az öngyilkossági szándék nélkül elkövetett önsebzésbe nemcsak a vagdosást sorolhatjuk, hanem például: a testrészek falba, szekrénybe csapását, önmaga megütését, megharapását, karmolását, a haj-bőr tépkedését.
Leggyakrabban a karokon, kézfejeken, mellkason és lábakon maradnak látható nyomai az önsértő viselkedésnek. Tágabb értelemben önbántalmazó magatartás lehet még a túlzott alkoholfogyasztás, vagy egyéb, tudatmódosítást kiváltó szerek használata – de még az érintett saját testének éheztetése is.
Miért bánthatják magukat a serdülők?
Az önbántalmazás mögött számos ok húzódhat: a pszichiátriai betegségek (szorongásos-, hangulat-és evészavarok); a diszharmonikus családszerkezet (alkoholizmus, szülői szerepzavarok, bántalmazás); a szerelmi csalódás, a kortárs bullying, az iskolai kudarcélmény, a serdülőkor krízisei, a hiányos vagy rosszul működő megküzdési stratégiák mind-mind vezethetnek önsebzéshez.
Ami általában megfigyelhető, hogy ezek a fiatalok olyan belső feszültséggel, szorongással, nehéz érzésekkel küzdenek, amelyeket más módon feloldhatatlannak és kezelhetetlennek éreznek. Az önsértő fiatalok gyakran nem tudják, hogy pontosan mi is zajlik bennük – jól érzékelteti ezt Nagy Dénes által rendezett Seb című filmben Petra beszámolója: „Indulatból, ösztönből jövő valami…volt” Az említett jelenségek megértéséhez Nagy Dénes másik filmjét, a Lágy esőt ajánlom még az érintettek figyelmébe!
Hogyan lehet felismerni?
A falcoló fiatalok általában szégyellik, titokban tartják önsebző tevékenységüket, szó szerint rejtegetik sebeiket. Árulkodó lehet, ha a serdülő indokolatlanul hosszú ruhában közlekedik, a megszokotthoz képest kerüli az érintést, testmozgást, levetkőzést mások előtt. A szabályos formájú hegek, lassan gyógyuló sebek, éles tárgyakra való fókuszálás, megváltozott viselkedés, kortárs kapcsolatok és mindennapi szokások átalakulása mind segíthetnek a probléma azonosításában.
Az is legyen például gyanús, ha a fiatal kitörli magát a családi fotóról, vagy arról beszél, hogy az élet értelmetlen – de közvetve még az is árulkodó lehet, ha esetleg túl sok bőralapozó fogy.
Ha baj van!
Az alábbiakban következzen néhány helyi és országos elérhetőség, ahová segítségért fordulhatnak!
Szent Pantaleon Kórház
Gyermek- és ifjúsági mentálhigiénés gondozó – 25/550-570, 25/555-555
Felnőtt Pszichiátriai Osztály – 25/550-580
Otthon kezelhetetlennek tűnő állapot, sérülés esetén: Sürgősségi Betegellátó Osztály – 25/550-115
Útkeresés Segítő Szolgálat – 25/510-100
MRE Újváros Drogambulancia – 30/490-9326
Kék Vonal gyermek- és ifjúsági telefonszolgálat – 116-111 (éjjel-nappal hívható, ingyenes)
Mit tegyenek a szülők/gondviselők?
Ne ijedjenek meg nagyon, minden társadalmi szinten előfordul ez a jelenség a kamaszok körében is. Közvetítsék a gyermek felé, hogy nem ítélik el a tettéért, ne kérjék számon, ne árasszák el saját negatív gondolatainkkal. Legyenek érzelmileg elérhetőek, empatikusak, adjanak lehetőséget a kamasz bajaik kifejezésére, biztosítsák őket arról, hogy mellette állnak.
Érdemes jó kapcsolatot ápolni a gyermekekkel foglalkozó pedagógusokkal, a védőnővel, hiszen előfordul, hogy külső szemlélőként ők találkoznak először a problémával.
Végül: merjék pszichológus, pszichiáter szakember segítségét igénybe venni!
Bácskai Ágnes pszichológus (Szent Pantaleon Kórház)
(Illusztrációk: Barta Kinga)
