Rózsa meséje
Grabant Rózsa tanárnő életének könyve március 18-án véget ért. Búcsúztatója május 3-án, szerdán 11.30-kor lesz a Dunaújvárosi Temető ravatalozójában. Egy-egy szál rózsával. Nekrológ.
"Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla"
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dráva-parti kis falu, Zákánytelep. Ebben a falucskában hetvennégy évvel ezelőtt született egy kisleány. Rózsának neveztetett. Nagy volt akkoriban a szegénység, és ott, az ország végében talán még nagyobb. Lassan azért mégis felcseperedett ez a lányka, és elkerült az iskolába. Ahogy először belépett a tanterembe, mindjárt tudta, hogy ő bizony tanár lesz, ha sárkányokkal kell megküzdenie, akkor is. Hitte, hogy a "cselédi sorsból" csak a tanulás emelheti ki. Felvette hát a hétmérföldet lépő tornacipőjét, és rögtön a Duna partján épült fiatal városban találta magát. Csakhamar rátalált a szerelem, így főiskolai tanulmányait mint boldog anyuka végezte a pécsi tanárképző főiskolán 1969-től, történelem-földrajz szakon. Mivel soha nem ismert lehetetlent, kitűnő eredménnyel el is végezte. Sokszor mondogatta: "Ha valamit el akarsz érni, azt tanuld ki lépésről lépésre, hisz mindenki az ABC-vel kezdi. "
1974-ben már mint kétgyermekes anyuka kezdte meg pedagógusi pályáját a Móricz Zsigmond Általános Iskolában. Tanév közben a lakás tele volt dolgozatokkal, naplókkal, ellenőrző könyvekkel, az év végén bizonyítványokkal és a hálás tanítványoktól kapott virágokkal. Rózsa mindenkit egy kicsit a saját gyermekének tekintett, hát otthon is tanár volt. A saját gyerekeit leginkább az emberekkel való együttérzésre, a mások megértésére oktatta: "Ha egy másik emberrel beszélsz, a szíve legyen a karodban" – mondogatta.
A tanítás volt a hivatása, a tanulás a hobbija. 1978-ban történelemből egyetemi diplomát szerzett, majd 1984-ben az ELTE-n a magyar szakot is elvégezte, kiváló eredménnyel. Ekkor már a "Földesben" (a később Rosti Pál Gimnáziumban) tanított, majd igazgató-helyettesi feladatokat látott el. A felnőttoktatásban is a lehetőséget látta, minden emberben kereste a szikrát, amelyből aztán tüzet lehetett gyújtani. Mindig mindenkit bátorított, inspirált, támogatott. Sem maga, sem mások számára nem ismert lehetetlent. A kétségeket közmondásszerű kijelentésekkel sokszor parancsolónak tűnő módon oszlatta el: "Az való oda, aki veszi a bátorságot, hogy odamenjen."
Élete közepén a gyermekkorában elszenvedett traumák emléke és a magánéleti válság őt is belesodorta a szenvedélybe, de aztán ennek is a tőle megszokott határozottsággal vetett véget. A szépirodalom mindig is kifogyhatatlan örömforrást jelentett számára: "Ha könyveket olvasol, az életet is könnyebben tudod olvasni. " A magyar és a világirodalom nagyjainak történetei átsegítették őt a problémákon, és ezt a segítséget adta tovább mindenkinek, akivel csak találkozott. Mert nem volt számára menthetetlen ember. Húsz éven keresztül tanított a baracskai büntetés-végrehajtási intézetben, húsz éven keresztül olvasott fel az elítélteknek regényeket, drámákat. Élete utolsó pillanatáig folytatta misszióját – alázattal nevelt, tanított és segített mindenkit.
Grabant Rózsa tanárnő életének könyve március 18-án véget ért. Búcsúztatója május 3-án, szerdán 11.30-kor lesz a Dunaújvárosi Temető ravatalozójában, ahová minden barátot, kollégát és tanítványt szeretettel várunk – egy szál rózsával. A tanárnőt a Kálvin János Református Gimnázium saját halottjának tekinti.
„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”
(Fotó: családi archívum; idézetek: Kosztolányi – "Halotti beszéd"; részletek)
A rovat további hírei: Közélet
Szakmai napot szervezett az Útkeresés Segítő Szolgálat a Mondbach-kúriában
2025. máj. 13.
Nem sok olyan alkalom van az évben, amikor a szociális szférában dolgozók együtt tölthetik az időt, adott esetben szakmailag is közösen fejlődhetnek. Ezért is volt nagyon fontos az Útkeresés Segítő Szolgálat legutóbbi szakmai napja, amelyet a kúriában bonyolítottak le hétfőn.
Hogy sose fordulhasson elő még egyszer...
2025. máj. 12.
Bensőséges ünnepség helyszíne volt a második világháború dunapentelei áldozatainak emlékműve a köztemetőben múlt pénteken: az európai hadműveletek befejezésének emléknapján a településről elhurcoltakra emlékeztek a résztvevők.
Értékmentők találkozási pontjává válhat a Generációk Háza (galériával)
2025. máj. 12.
Jótékony célú kiállítás, szép szavak és színes programkavalkád – ünnepélyes keretek között nyitotta meg kapuját a Generációk Háza elnevezésű közösségi tér az Esze Tamás utcában még múlt pénteken.
Német cserediákok látogattak a Városházára
2025. máj. 10.
Hosszú évtizedekre visszatekintő hagyomány, hogy városunkban cserediákokat fogadnak. Ebben az évben is érkeztek dortmundi középiskolások, akiket a Széchenyi István Gimnázium tanulói láttak vendégül. Kirándulásuk egyik állomása a közgyűlési terem volt, ahol Szabó Zsolt alpolgármester köszöntötte a diákságot és a pedagógusokat.
"Ha elmondjuk az elvárásainkat, sérelmeinket, előbbre léphetünk"
2025. máj. 09.
Alig egy hónappal ezelőtt adtuk hírül, hogy városunkban újra mérgezik a kutyákat, az önkormányzat és persze a kutyások (meg minden jóérzésű ember) megoldást akarnak. Talán a nagy nyilvánosságnak is köszönhetően azóta nem volt mérgezés, viszont a megnyugtató megoldás érdekében az egyeztetések azóta is folynak.
Öt csapat áll folyamatosan csatasorban a fűnyírás frontján
2025. máj. 08.
Hiába az esős, csapadékos időjárás, Dunaújvárosban nem áll le a fűnyírás, legfeljebb lassul. A városüzemeltetési szakemberek folyamatosan azon dolgoznak, hogy rendben tartsák a közterületeket, parkokat és a zöld sávokat – még akkor is, ha az időjárás nem mindig kedvez a munkának.
ÖKO-napot is rendeznek a Szalki-szigeten
2025. máj. 08.
Nemcsak a Parázs-Varázs programjai szórakoztatják majd a közönséget május 25-én, hanem a gyermeknapra időzítve különleges programokkal készül városunk – a zöld értékek jegyében.