A távot, de magát is legyőzte a pedálkirály

Nem mindennapi feladatra vállalkozott: augusztus 20-án este nyeregbe pattant Párizsban, aztán minimális alvással végigment a világ egyik legkomolyabb bringás teljesítménytúráján. A száraz tények barátainak: 88 óra 22 perc alatt tette meg az 1242 kilométeres távot a Párizs-Breszt-Párizs útvonalon; összesen 12 ezer méter szintkülönbséget is leküzdve.

Így kezdődött

A Duna-parton találkozunk, naná, elhozza hű paripáját is (erről majd később), megmutatja a minimál felszerelést, a teljesítést igazoló füzetet, a végén kapott érmet, ami szó szerint fényes igazolása a rendkívüli mutatványnak aztán mesélni kezd:
– A Párizs-Breszt-Párizs táv a műfaj egyik legkomolyabb bringás kihívása, ugyanakkor egy hatalmas tömegrendezvény. Négyévente vághatnak a távnak mindazok, akik hazájukban teljesítik az adott esztendőben a Super Randonneur 200, 300, 400 és 600 kilométerét – a francia menet a leghosszabb táv duplája, meg egy pici. Itthon a BRM Hungary igazolja a teljesítést, utána nevezhetsz – és azt is meg kell jelölnöd, hogy 80, 85 vagy éppen 90 órán belül szeretnéd letekerni. Én az utóbbit választottam – utólag mondhatom, hogy jól lőttem be a képességeimet; itt ugyanis nem a többiekkel versenyzel, inkább magad, a távot és az időt kell legyőznöd! 

Mielőtt az élményekre térnénk, jöjjön egy rövid névjegy – amely egyúttal összeállításunk címét is megmagyarázza. Főhősünk 47 éves, 2014 óta a VÉD-ESZ létesítményi/papírgyári tűzoltójaként dolgozik, előtte "bárzongorista kivételével minden" volt: sofőrként, vendéglátó üzletvezetőként és kőművesként is dolgozott. Komoly sportolói múlttal bír, birkózott, jégkorongozott, labdarúgó is volt – a kerékpáros teljesítménytúrához említése szerint viszont furcsamód a tűzoltó lépcsőfutáson át vezetett az útja.
Lemler Róbert 2021-ben lépett – tekert! – a BRM Hungary kötelékébe, és már abban az évben megkapta a Pedálkirály címet, miután egy év alatt teljesítette a szervezet összes létező bringás kihívását. Nős, két gyermek apja.

Fantasztikus élmény

A dunaújvárosi induló a P csoport 173-as rajtszámával startot – a félreértések elkerülése végett: a sort az A csoport nyitja, és minden csoportban több száz bringást indítanak útnak. Az idei erőpróba léptékére jellemző, hogy 8 ezer induló tette próbára magát, hazánkból 29 kétkerekűs rajtolt – Lemler Róbert egy dunaföldvári sporttárs, Ihász Zoltán társaságában tekert. Kegyetlen erőpróba, de fantasztikus élmény volt, állítja:

– Hihetetlen a közeg, a drukkerek ezrei mindenütt végig, óriási a felhajtás – az egész egy hatalmas közösségi élmény, miközben valóban eljutsz a teljesítőképességed határáig. Kétszer 40 és háromszor 30 percet aludtam, hol az árokparton, hol egy padon, vagy éppen elcsípve egy ellenőrző pontot. És menni kell tovább – 1000 kilométernél nálam komoly krízis következett, megfőtt a lábam a cipőben, hatalmas hólyagokkal, volt egy olyan időszak, amikor kérdés volt, tudom-e folytatni. Végül szolid családi nyomásra tovább tekertem, mert hát ugye már alig 200 kilométer volt csak vissza. De az kegyetlen volt, szó szerint. Csak egy példa: volt, hogy szó szerint aludtam a nyeregben – a Párizs-Breszt-Párizs baleseteinek többségét amúgy éppen az elalvás okozza, sőt, furcsamód a felébredés, akkor rántjuk el a kormányt –, az utolsó etapban már sokszor jelzik, mennyi van vissza. Az 50-es, 40-es tábla megvan – de utána a 15-ös következett, simán kiesett tíz-tizenöt kilométer. De beértem – és bár akkor és ott eldöntöttem, hogy soha többé, de ez az álláspont már mostanra is finomodott.

Végül, de nem utolsósorban: a bringa. A felszerelés egy részét szerszámok, pótkerekek tették ki, de a jármű végig tökéletesen üzemelt, komolyabb beavatkozás, és ami talán még fontosabb, egy defekt nélkül vitte végig gazdáját a hosszú, egyszerre gyötrelmes és gyönyörű úton.

(Fotó: DO)