Gyuri mostanában sokat, fáradhatatlanul locsol, havonta 50 köbméter víz kell a növényeknek. Ha úgy alakul, ültet. Meg madarat etet, és folyamatosan gondozza a növényeit. A Liget közben kezdődött, mára kiterjedt a birodalma. Gyuri: korunk hőse, minden ironikus felhang nélkül.
Meglehetősen nehezen állt kötélnek, amikor – több éves gerillakertészeti együttműködés ide vagy oda – azt mondtam, hogy immár senki és semmi nem menti meg attól, hogy leüljünk az egyik Liget közi padra, és beszélgessünk, de cikk lesz belőle. Azt mondta, minden délután órákat tölt a locsolással – nem pihenhet. Aztán mégis tartott pár perc szünetet.
Egy eperfával kezdődött
Gubicza György az Építők útján lakik, szakmáját tekintve pincér, de soha sem dolgozott a vendéglátás terepén, mint meséli, jelenleg „kormányos”, vagyis gépkezelő a Vasmű acélmű FAM-üzemében. Nem az a hebrencs, ide-oda vándorló típus: 36 éve „tolja az ipart”, meséli. A faültetés-mánia – mert az, ezt ő is készséggel belátja/bevallja – 2021 őszén kezdődött, méghozzá a földszinten élő lakótárs, Magdi néni segítségével:
– A vadkörtefánál ültettem el egy eperfát, szép nagy lombot ad majd, ha megnő. Ezzel együtt szinte azonnal aranyesőt és egy bokrot is elültettem – ezzel kezdődött a történet, még azon az őszön helyére került pár példány itt a Liget közben, de igazán a következő évben teljesedett ki a téma. Akkor ősszel lényegében már ipari méreteket öltött a dolog, kiszabadult a szellem a palackból: ha szabad helyet láttam, vagy egy-egy elpusztult példányt kellett pótolni, nem tudtam, és ma sem tudom megállni, hogy ne ültessek el egy fát, cserjét. Százas nagyságrendnél tartok – és most át is helyeztem a súlypontot a gondozásra, locsolásra.
Zöld sziget született
A kezdeti lokális viszonylatot gyorsan átlépte Gyuri birodalma – jelenleg a Liget közi oldalon az Egészségháztól a Béke étteremig, és már azon is túlnyúlva a Május 1. utcáig tart az ültetvény, az Építők útján a Piac téri saroktól egészen a Vasmű útig élnek az általa ültetett példányok. Most az egyik kedvenc terepe az Ady-szobor környezete – sok szabad tér akad, ráadásul nemrégiben két öreg fát is kivágtak, oda Gyuri két tiszafát tervez ültetni jövő tavasszal. Főhősünk kimaxolta a "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!" egyre időszerűbb parancsát:
– 56 éves koromig csak éltem a világba, akkor jött ez az éles váltás. Egyre többet olvastam a klímakatasztrófa veszélyéről, arról, hogy minden lehetséges eszközzel hűteni kell a Földet. A hűtést a növények végzik, ezért gondoltam úgy, hogy amit a saját környezetemben megtehetek, meg is teszem. Egyfelől mindig csak annyit ültetek, amennyit képes vagyok ellátni – gondozni, locsolni, nyírni a füvet körülöttük –, másrészt ez azért meglehetősen tudatos tevékenység. Ügyelni kell a közművezetékekre, meg arra is, hogy ne legyen túl zsúfolt az állomány. Egy egészséges, hűs, szép környezet kialakítása és fenntartása a célom – voltak és vannak, akik berzenkedtek ez ellen, de a közelben élők többsége elismeri, hogy hasznos a munkálkodásom. Nézz végig kora este a Liget közön – pár év alatt milyen szép, nyugodt kis zöld sziget lett. Ahol tér van, hely van, oda átgondoltan, de mindig lehet ültetni, csak akarni kell – meg utána gondozni persze az állományt. A fa nem tud elszaladni vízért – oda kell vinni neki, meglocsolni, ilyen időben főleg, a csemetéket különösen.
Gyuri szerint növényei meghálálják a gondoskodást, a szeretetet – és a vizet. Az elmúlt években talán ha egy-két példány a veszteség: növényeinek többsége él, növekszik. Hálás.
(Fotó: Végh Zoltán)
