Lényegében a városépítés kezdeteitől üzemelt a lánglovagok bázisa – értékes dokumentumok igazolják, hogy bőven akadtak kihívások a hőskor éveiben. Kronászt Margit vendégposztja.
1948-ban jött létre az állami tűzoltóság, mely az ott dolgozókkal együtt átvette a korábbi önkéntes és hivatásos tűzoltóságok feladatait. Pentelén először a háború utáni újjáépítés, majd az épülő, új város tűzvédelmének megszervezése vált kulcskérdéssé.
A kezdetek kezdete
A városépítés megkezdésekor földmérők jelentek meg, földeket sajátítottak ki, üzemek, utcák és lakóépületek születtek a hajdani szántókon. Fejér megye I. számú tűzoltó őrsét 1950. október 1-jétől szervezték meg Dunapentelén. Szertáruk a mai Május 1. utca víztorony felőli torkolatánál lehetett egy felvonulási épületben, melyben lakatos- és kovácsműhely is helyet kapott. A gépjárműfecskendőt ekkor még szabad ég alatt tartották. (Az 1950-ben épült felvonulási épületet 1960-ra elbontották.) A szolgálatot Simon János tűzoltó szakaszvezető ideiglenes parancsnoksága alatt 4 fő kezdte meg.
A következő állomás a Május 1. és Ady utcák sarkán található épület földszintjén volt, és felépült első igazi szertáruk is, nádpadlóból, kátránypapír fedéssel. 1951 elejét írtuk ekkor, lassan növekedni kezdett a tűzoltók létszáma. Hamarosan új otthonra találtak a szomszédos épület földszintjén, így a szertárt nem kellett elmozdítani – később itt kerthelyiséges presszó nyílt.
1951-ben még egy költözés várt rájuk: a Radar 23/1-es barakképületében rendezkedtek be, a szertár pedig az épülettel szemben volt. Már zajlottak a tűzoltó laktanya építési munkálatai is, melytől csak néhány száz méterre volt a barakkotthon – a szolgálaton kívüli tűzoltók társadalmi munkában segédkeztek az 1952 őszén átadott épület építésénél.
Komoly kihívások
Ekkoriban a tűzoltók gyakorta szembesültek azzal, hogy a lakók nem tartották be a tűzrendészeti szabályokat, a hiányosságok pedig több esetben kisebb-nagyobb tüzet okoztak. A tűzvédelmi feladatok ellátása mellett rendszeresen járőrszolgálatot teljesítettek, és állandó készültségben voltak. Az évtized második felére csökkent például az ipari tűzvészek száma, és egyre fontosabbá vált a megelőző tűzvédelem kérdése is.
Néhány éve az Intercisa Múzeum Történeti Gyűjteménye nagy mennyiségű dokumentummal gazdagodott. Az együttes jelentős része az 1950-es évekből származik, de a későbbi évtizedek is képviseltetik magukat. Elsőként lássuk az 1951. január 1-én megnyitott első szolgálati beosztási naplót, mely megnevezi a korai időszak tűzoltóit: Simon János őrsparancsnok, Kis Sándor, Bielik György, Fodor Ferenc és Auer János.
A parancskönyvekben rögzítették az aktuális napi szolgálati parancsokat, személyügyi változásokat, a laktanyával kapcsolatos ügyeket és az oktatásokat, továbbképzéseket is. A kollekció érdekessége, hogy utal az 1956-os eseményekre (képünk tanúsága szerint a hivatalos dokumentumban is forradalomként említve!), bár arról nincs információnk, hogy milyen tűz- és vagyonvédelmi feladatokat kellett ellátniuk a tűzoltóknak a vészterhes napokban.
Kronászt Margit történész-muzeológus
(Fotók: Intercisa Múzeum Történeti Gyűjtemény)
