Mindig van feljebb persze, de a fesztiválfinálé nem sikerülhetett szebben. A közönség is imádta, a résztvevőknek is bejött, remek kínálattal futott csúcsra a Kalandpark Fesztivál harmadik, és egyben idei utolsó állomása a hét végén.
Az időjárás is kegyeibe fogadta a vendégeket, és már a pénteki rajt sejttette, hogy – a változatos programkínálatnak hála – a közönségnek is egyre inkább betalál a Vidám Park területére szervezett dzsembori.
Kertmozi, kölyökvilág, kisvonat
Ha a koncertprogramot, meg az evidensen adódó kalandparki kínálatot nem számítjuk, akkor egyértelműen a közcímbe foglalt programelemek jelentették/jelentik a fesztivál velejét – ezt emelte ki a szervezők csapatából Vabják Kitti is, aki a DSTV kamerája előtt összegezte az első (három) nekifutás tapasztalatait:
– Amikor a város önkormányzata döntött a fesztiválról, még csak reméltük,l hogy elnyeri a közönség tetszését, most, a harmadik felvonás derekán már egyértelmű, hogy sikeres volt a kísérlet. Szerencsére minden alkalommal egyre többen választották a Kalandpark Fesztivál kínálatát, és így, az első etap végére már a sok-sok visszatérő vendéget üdvözölhettünk. A visszajelzések szerint egyértelműen vonzó volt a családi napok kínálata – óriási népszerűségnek örvendett, folyamatosan zsúfolt kocsikkal közlekedett a kisvonat, menet közben bővült, és szintén nagyon sikeres volt a kertmozi, ami igazi nosztalgikus közösségi programmá vált a városlakók nagy örömére. E téren az is fontos, hogy a családi kínálat is egyre erősebb lett menet közben, így, a végére már mindhárom napra szerveztünk vetítéseket.
A megkérdezett közönség körében is elismerősen nyilatkoztak a kínálatról: Gurubi-Kis Éva kislányával, Lucával érkezett, és a gyerekprogramok kínálatának teljes spektruma után, Luca arcfestésével koronázva hazaútra választották a kisvonatot, míg a szintén gyerkőcökkel érkezett Ivsitsné Ladányi Petra a remek helyszínt, a játszóterek felszereltségét, a kiváló hangulatot emelte ki. Mint érdeklődésünkre hangsúlyozta, nagyon jól sikerültek az MMK programjai – a Kalandparki Kölyökvilág kínálata is jelesre vizsgázott a fesztivál során.
Jöttek a Tankok!
Na jó, szerencsére csak jelképesen, de az már az előkészületek, meg a jegyértékesítés során is sejthető volt, hogy a fesztivál legnagyobb durranása – és egyben a színpadi programok fináléja – a Tankcsapda zenekar fellépése lesz. Lukács Laci már a koncert előtti villáminterjúban elárulta, hogy jó régen koncerteztek utoljára itt, nagyon készülnek, és változatlan lendülettel igyekeznek meghódítani a publikumot. Régi rajongóként mesélt a zenekarhoz főződő élményeiről Pintér Tamás polgármester is:
– Nagyon örülök, hogy éppen a Tankcsapda koncertje koronázza az idén először, de reményeink szerint nem utoljára szervezett Kalandpark Fesztivál kínálatát – egyértelmű, hogy a trió a magyar rockzene legendás bandája, és biztos vagyok benne, hogy sokak számára évtizedes emlékeket idéz meg a koncert – nagy buli lesz, nagyon várom! Már azt is ki merem jelenteni, hogy zajlanak egy nagyon komoly, a műfaj rajongói számára mindenképpen nagy durranást ígérő, közép-európai viszonylatban is számottevő esemény előkészületei – de a részletekkel még körülbelül egy hónapot kell várni. Ugyanakkor hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki közreműködőként, fellépőként, a szervezés vagy éppen a helyszín biztosítása terén szerepet vállalt a fesztivál sikerében – komoly feladat volt, nagyon jól sikerült, és biztos vagyok benne, hogy lesz folytatás!
De vissza, vissza a szombati koncertdömpinghez: délután szokás szerint a dunaújvárosi zenekarok fellépése alapozott – előbb a Sevége, majd a Zaphir bemutatójának tapsolhatott a közönség –, hogy aztán csordultig teljen a küzdőtér a Tankcsapda bulijára. Lukácsék a több mint 30 éves zenekar kikerülhetetlen darabjait is gondosan válogatva tolták ezerrel az arcba, én meg frankón visszarepültem a Zidőben úgy 25 évet. Nagyon bejött, nagyon ütött, és bár bírtam volna még tovább, de így is remek volt: csúcsrajáratásnak hibátlan.
A többiről meg – na jó, amiről csak lehet – meséljenek a képek!
(Fotó: Végh Zoltán)
