A forradalmár elődök emléke örökké él

Az eseményen beszédet mondott Bartalos Norbert a Pentele Hagyományőrző Egyesület tagja, és emlékező műsort adtak a Szabó Magda Tagintézmény 8. osztályos diákjai. A hős forradalmárok egészen november 7-ig védték a várost, sokan életüket is adták a szabadságért.

Dunapentele a végsőkig kitartott

Közös, fáklyás megemlékezésre, az Október 23. téren álló 1956-os emlékműhöz várták a lakókat szerdán – a résztvevőket Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester köszöntötte. Felelevenítette, hogy annak idején Jakóné Fekete Teréz tanárnő hívta fel a figyelmet arra, hogy van mire büszkének lennünk az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtásának kapcsán, hiszen büszkén emlékezhetünk a forradalom helyi hőseire, akik a szabadságért küzdöttek, és a végsőkig kitartottak.

A köszöntőt követően a Bocskai István Református Oktatási Központ Szabó Magda Tagintézmény 8. osztályos diákjai adtak emlékező műsort, majd Bartalos Norbert, a Pentele Hagyományőrző Egyesület tagja mondott beszédet.
Mint elmondta, 1956-ban a magyar nép ismét kiállt önmagáért, a szabadságáért, itt, az akkori Sztálinvárosban is – a hatalom által azonban megbélyegzett lett sok család, amely az utódok életére is hatással volt: 
– De mégis: ezek az emberek minden nehézség ellenére bátrak maradtak, továbbra is többet és jobbat szerettek volna tenni. Tenni valamit önmagukért, a családjukért, a közösségükért, a penteleiekért a városiakért. Munkájukban kitartóak voltak, azt becsülettel, a tőlük telhető legmagasabb színvonalon végezték el, újítottak, ezáltal fejlődést hoztak az üzemek, gyárak életébe. Gyermekeiket becsületre, kitartásra, egyenességre, a szabadság szeretetére nevelték. 

Ezeket az embereket bátran mondhatjuk hősöknek! 

Bartalos Norbert hozzátette: nekünk, akik már a második-harmadik generáció vagyunk, nekünk tudatosan rombolnunk kell, és ki kell szaggatnunk a keserűség és a félelem gyökereit a családjainkból – ez ’56 üzenete számunkra: 

– Legyünk büszkék rájuk és ismerjük el az áldozatot, amit nem csak 56-ban, hanem utána is tettek értünk, tettek a városunkért és az országunkért. Tegyük meg ezt, de ne csak itt és most emlékezve azokra, akik már nincsenek köztünk, hanem beszélgessünk az 56-os eseményekről az év bármely napján velük, akik még köztünk vannak, hallgassuk meg az ő történeteiket, mert ezek a beszélgetések gyógyító hatásúak lesznek. Mi magunk pedig tartsuk a szívünket nyitva az adásra, hiszem, aki másnak ad, nem válik önzővé, nem keseredik meg, ezáltal erős és tiszta örökséget hagy gyermekeire, unokáira.

(DMJV Önkormányzata)
Fotó: Végh Zoltán