A Vasas-család nagy ünnepe lett a jubileumi gála (galériával)

Nagyon készültek, rengeteg energiát mozgósítottak, és csodás ünnepet varázsoltak – kétszer is! – a Bartók színpadára: a tavaly elmaradt jubileumi gálát pótolta most, 70+1 éves működésére emlékezett és emlékeztetett a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes.

Varázsos nyitány

Nemcsak a közönség fokozott igénye, hanem a műsorstruktúra okán is duplázott a Vasas múlt szombaton: a kora délutáni műsorban elsősorban a jelenre és a közeljövőre fókuszált összeállításnak tapsolhatott a közönség, hiszen a Vasas jelenlegi felnőtt csapata, valamint az utánpótlás együttesek mutatkoztak be.
Szépséges, igényes műsorral, sok-sok játékkal, varázslatos programmal tekinthette át a közönség, legkivált persze a hozzátartozók köre, hol is tart, milyen szakmai munkát végez most a Szőke Genovéva és Lengyel Szabolcs Micsi irányításával dolgozó együttes. A műsor egyfelől híven reprezentálta a Vasas jelenét, másrészt szó szerint határok nélküli kalandozásra csalogatta a közönséget a Kárpát-medencei tánckultúra sokszínű csodavilágába. A moldvai örömtánc éppen úgy a bemutató szerves része volt, mint a mezőföldi, kalocsai táncok, de szilágysági, méhkeréki és szatmári koreográfia is színesítette a repertoárt. 

És már itt, az első műsor során kitűnt, mennyire érvényes a már-már legendás Vasas-család frázis: a legkisebbek is érzékelhető lelkesedéssel, ugyanakkor a helyzetüket, helyüket, szerepüket az első pillanattól az utolsóig ezer százalékosan átérezve ropták. Játék és komolyság, remek muzsika Samu Zoltán és zenekara tolmácsolásában – varázslatos nyitány kerekedett.

Két műsor, két méltatás

A jubileumi gála érdekes adaléka volt, hogy a két műsor előtt két méltatást hallott a közönség: a kora délutáni összeállítást Pintér Tamás polgármester köszöntője vezette be, míg a második program előtt Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester lépett a mikrofonhoz.
A város első embere szerint a Vasas már fogalommá vált a dunaújvárosiak számára, és csak büszkék lehetünk a csapatra – az együttes nem véletlenül szerepel a Dunaújvárosi Értéktárban, mint ahogy az elmúlt évtizedek elismeréseit, rangos díjait is komoly szakmai munka révén hódította el a táncegyüttes. Pintér Tamás kiemelte: ahogy a hét évtizedes színvonalas munkáért köszönet jár, úgy a jövőre tekintve a közönség múlhatatlan szeretetét kívánja a Vasasnak.

Hasonló húrokat pendített köszöntőjében Barta Endre is: a jubileum és a Vasas-család méltatása mellett azt is kiemelve, hogy az együttes évtizedes távlatban is eredményes és hatékony munkát végez a magyar kultúra megóvása, átörökítése terén.

Évtizedek öröksége

A második, késő délután kezdődött, de bőven az estébe hajló program során a Vasas-család elmúlt évtizedeinek közösségei léptek színre – és arattak rendre hatalmas tapsokat. A műsorban éppen úgy feltűntek a Neuwirth Annamária és Szögi Csaba nevével fémjelzett, a Vasast az országos, mi több, nemzetközi folklórszcéna nagy térképére visszavonhatatlanul felrakó Dunaújvárosi Műhely legendái, mint a Dijoni Folklór Olimpián kétszer is komoly sikert aratott, Skaliczky Andrea és Rácz Attila Ciceró vezette csapat tagjai vagy éppen a közelmúlt nagy együttese, amely Halmi Zoltán irányításával ért el komoly sikereket. Az "aranykorok" formációit erősítő táncosok mellett a korábbi nagy csapatok tagjai is közönség elé léptek – Bőhm János személyében akadt olyan táncos, aki az 1960-as években lett tagjai a Vasas nagy családjának, és szombaton szerepet vállalt a gálát koronázó Lakodalmas című koreográfiában.

Amely előtt felvillantak az elmúlt évtizedek örökségének valóban legendás epizódjai – a Silladri parttalan lendületétől az ifjak és a jelenlegi felnőtt csapat bemutatkozásán át a táncszínházi vonalat könnyfakasztó város- és közösségtörténeti tablóvá emelő "Az a vonat elment...” című játékig az első felvonásban. Majd sorra-rendre újra a Vasas-történelem megkerülhetetlen mérföldkövei – mezőségi, kalocsai, szilágysági koreográfiák, a végén a már említett lakodalmas örömünneppel. 

Fergeteges, szép, felemelő és torokszorító pillanatokat is hozott a gála – nagy-nagy köszönet jár minden közreműködőnek. Csoda volt – és erről mesélhetnek a képek is!

(Fotó: Végh Zoltán; Kováts Blanka)