Ennyi volt, mese (se) volt – vége a Modern Városok Programjának

Kezdjük a valóban szomorú ténnyel: a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva a kormány csütörtök este közzétett rendeletével lezárta a Modern Városok Programot – vagy, picit finomabban: a vidéki nagyvárosokkal kötött megállapodásokat a kormány felülvizsgálja és módosítja. 

Csúszós tréning

Az Orbán-rezsim egyik meghatározó Kész átverés show-ját – a főszereplő-showman szerepében maga a miniszterelnök turnézta végig az érintett nagyvárosokat – a Castellum kötelékében követtem 2016-ban, így az alábbiakban az akkori, hát hogy is írjam, nem éppen NER-kompatibilis felület írásaiból idézek majd.
Kezdjük azzal, hogy településünkre a városok közül utolsó előttiként (ezt ellensúlyozandó viszont saját szülinapján) látogatott Orbán Viktor. Mint az Index korabeli híradását idézve a Castellumon megjelent, a csúszás a helyi Fideszt uraló belharcokkal magyarázható:

"Látszólag nagy lesz az öröm, pedig a miniszterelnöknek már nagyon elege van a helyi Fideszből. Az elmúlt években kemény dolgok történtek a városban, hullottak a fejek a párt körül, és még hullani is fognak." 

A cikk tételesen beszámol az említett belharcokról, szót ejtve mára szép lassan feledésbe merült témákról is: 

"A vizit időzítése az Index szerint sem véletlen – az persze kérdés, a Gál Roland-ügy, a még mindig katasztrofális közvilágítás, és legutóbb a Helyi Választási Bizottság első fokon elmarasztaló döntése mennyit ártott a hatalmi többség reputációjának –, miközben az összeállítás szerint a kormányfői vizit éppen kilenc hónapja várat magára."

A tartalom teljes terjedelmében az alábbi címen érhető el:

Orbán-vizit Dunaújvárosban: nehéz szülés (katt) >>

Ígérni jött, szerződés lett a vége

Arról, hogy pontosabban kinek és mit ígért, milyen sok forrás elkötésének lehetőségét lengette be Orbán Viktor, Tóth Dávid kollégám írt egy tételes összegzést. Az alacsonyan szálló milliárdok tündöklése persze sokakat elvakított, ám a castellumos összegzés legfontosabb téziseként nem az idézendő, melyik (azóta sem megvalósult) vetítésre mennyit szánt az immár bátran Megvalósulatlan Vágyképek Programjának tételezhető tervezet, hanem az a máskor is, azóta is megszokott gyakorlat, hogy az ígéretet nem ígéretnek, hanem gránitba, kősziklába vésett, megmásíthatatlan ténynek tételezi. Az alábbiakban magától Orbán "Igazmondó" Viktortól idézünk:

"Ez egy szerződés. Tehát mindent, ami benne foglaltatik, meg kell csinálni – az első betűtől az utolsóig!"

Öööö, khmm, hmmm, keresem a szavakat: az úgynevezett valóság aztán picit másképp alakult.

A teljes tartalom itt olvasható!

Szülinapi ígéretkosár Dunaújvárosnak (katt) >>

Pocak tábornok tündöklése

A vizitről, az ígéretektől, meg úgy általában a korabeli városról néhány nappal a nagy mutatvány után írtam terjedelmes összegzést. A bevezetőre máig nagyon büszke vagyok, íme:

"Meghív a főnököd ebédelni. Örömmel veszed a szíves invitálást, de kiderül, hogy nemcsak azt dönti ő el, hogy hol kajáljatok, de azt is megszabja, mit egyél. Ja, és te fizetsz. Ráadásul a főnök haverjai elteszik a túlárazott ebédpénz fölét is. Viszont a kaja meg, hát mondjuk már ki, szar. Modern város-e Dunaújváros, és ha igen, miért nem? Orbán Viktor nyomában."

Az írás arról szól, hogy bár lehet jönni ígérgetni, mondani nagyot, itt a DOLGOK alapszinten és éppen a helyi Fidesz hatalmi tömbjének múlhatatlan érdemei nyomán lettek elszúrva, mindeközben – megjegyezve, hogy Dunaújváros Kis-Magyarország jellege kétségbevonhatatlan – néhány, tényleg totál riasztó, de máig aktuális-feszítő gondot is felemlítettem. 2016, őrület:

"Az ígéretek özönében azt se felejtsük el, ha kérhetem, hogy az is nagyon fontos tud ám lenni, mit nem ígért a kormányfő mifelénk. Senkinek sem hiányzik az oktatás terén bármi? Vagy olyan terv, elképzelés, program, ami révén újabb befektetők tűnhetnének föl, akik egyfelől új munkahelyek sokaságát teremtik, másrészt – okosan kihasználva az évtizedes tudást – új utakra irányítják, nota bene modernizálják szeretett városunkat? A kultúra frontjain – az egy szem múzeumi elképzelést leszámítva – akármi? Az egészségügy vonatkozásában valami? Vagy legalább valamicske? Tényleg elég lesz, ha csippentünk a szemünkkel, huncutul, kihúzzuk magunkat peckesen, és azt mondjuk középhangosan, itt van már a Kánaán, eljött a létezhető világok legjobbika? Jók vagyunk?!"

Végül, de nem utolsósorban az egész történet, és vele együtt a dunaújvárosi MVP vonal egyik meghatározó bekezdése – benne néhány kérdéssel, tessék:

"Van viszont egy másik nagy gond az Orbán-vizit során tett ígéretekkel. Jelesül az, hogy: ígéretek. A teljesülésük: egyelőre ábránd. Érdemes lenne egy röpke kérdéssorral végigszaladni a városokon, ahol már korábban, hónapokkal, esetenként közel egy évvel ezelőtt járt a kormányfő. Mi lett az ígéretekből itt? Mit kezdtek el ott? Mi teljesült emitt, s mi amott? Mire futotta, mennyi testesült a belengetett és bezengetett milliárdokból? Az a gyanúm, lennének meglepetések."

A teljes cikk itt olvasható!

Orbán-vizit, utóhang: az ígéretes város (katt) >> 

A "Mi lett belőle?" valóban fogós kérdésére egyébként éppen a tegnap napvilágot látott rendelet adott szabatos, tiszta, világos és egyértelmű választ. Egy szóval összegezhető, az ígéretek számához, nagyságrendjéhez, léptékéhez mérten: semmi.

(Archív fotó: Index)