Feltóti Sándor (1955-2023)
Tanár, költő, fotóművész, kultúraszervező és igazi, kritikus, előbb harcos, majd egyre csendesülő, de elveiből szemernyit sem engedő értelmiségi volt. Türelemmel viselt, hosszú betegség után távozott az élők sorából. Emléke velünk marad!
Gyászol a dunaújvárosi oktatás és művészvilág, elhunyt Feltóti Sándor – sokak szemében a Tanár Úr (így, nagybetűkkel), másoknak, többeknek, a hozzá igazán közel állóknak: Sanyi. Évtizedeken át volt megkerülhetetlen tényezője mind a helyi költői közösségnek, mind a fotósok nagy családjának, de a helyi közéletnek és kulturális szcénának is. Távozása, torzóban maradt életműve hatalmas űrt hagy, ez kétségtelen.
Az élet és a mű
Feltóti Sándor 1955-ben született Berettyóújfaluban, a szülei költöztek a városba, iskoláit már itt járta – előbb a Ságvári padjait koptatta, majd a Bánki Donát Szakközépiskolában érettségizett. Egyetemi évei Debrecenhez kötik, magyar-lengyel szakot végzett – a "lengyel út" csúcsaként 1989-1992 között Varsóban volt vendégtanár.
A tanári pályát 1980-ban kezdte a Rostiban, de helyettesítő tanárként dolgozott a Münnich gimnáziumban is. A rostis évtizedek – és a már említett varsói kitérő – után az Arany János iskolából ment nyugdíjba.
Tanári pályája mellett korán elköteleződött a művészetekkel – két területen, a költészet és a fotózás terén is maradandót alkotott, igaz, magát derűs mosollyal "későn érő típusnak" aposztrofálva első kötete csak idén látott napvilágot. Egy kötetbe rendezve Lakoma címmel verseit, A madár röpte címmel fotóit adta közre. Költészetét mestere és példaképe, volt magyartanára, Kiss Kálmán e szavakkal méltatja a kötet előszavában:
"Minden költemény emelt hangú, izgatott, különös pátoszú dikció, melyben a szótagok lüktetésénél fontosabb a szólamok, sorok hullámzása, dallama. A sziklák közt lefutó hegyi patak nyugszik meg úgy, mint itt e költemények. A Lakoma című kulcs lehet az egész kötet megismeréséhez, élvezetéhez. A tömör költemény a szétesett, értelmét vesztett világ abszurditását tükrözi. Ilyen verset nem lehet írni, csak álmodni."
Emléke örökké él
Szép szavakkal búcsúzott Sanyitól dr. Tóth István a Versbarátok Klubja facebook felületén – a szerző engedélyével az alábbiakban ebből idézünk:
"(...) Aztán hosszú évekig eltűnt a látókörömből, és a facebookon találkoztam ismét a nevével. Posztjainak, kommentjeinek szóhasználata megerősítette azt, amit korábban csak részinformációk alapján raktam össze róla. Úgy tűnt, a világban a helyét csak nehezen találó, zaklatott lelkiállapotú ember szórja indulatát, haragját, kritikáját a rendszerre, vagy éppen arra a gyanútlan személyre, akibe belebotlik a facebook ösvényein.
Az én posztjaimhoz fűzött hozzászólásai azonban egészen más hangvételűek voltak, és ezért – az ember már csak ilyen – megbocsátóbbá váltam a másokra zúduló agresszív, olykor rendkívül durva megnyilvánulásai iránt.
Aztán egyszer csak mintha valami túlvilági türelem kerítette volna hatalmába, megszólalásai puhábbak lettek, indulatainak kevesebben estek áldozatul. Az idő múlásával határozottan a személyiségváltozás jegyeit mutatta.
(...) A folytonos gondolkodás, tépelődés, belső harcok eredményét verseiben maga is közzétette. A gondolatok, érzelmek folyóként hömpölygő, sodró lendülete, őszintesége azt sugallta, rátalált a szabadságra, ami talán mindig is a legfontosabb dolog volt a számára. Ugyanakkor a halál, mint útitárs gondolata is nemegyszer ott lebegett sorai felett, nélkülözve minden önsajnálatot, ezzel még drámaibb hatást keltve."
Meglehet, a szövegben említett személyiségváltozás a halál közeledtével, az elmúlás gondolatának mindennapi tapasztalássá lényegülésével jól érzékelhető – ám azt nyugodtan állíthatjuk, hogy Feltóti Sándor mindhalálig kitartott alapértékei és alapelvei mellett. A szabadelvű, a kritikus gondolkodásból, az értékelvű, őszinte, szókimondó értelmiségi attitűdből szemernyit sem engedett. Alig egy hónappal halála előtt rövid, de nagyon velős poszttal jelentkezett a nagy közösségi portálon – keresve sem találhatunk méltóbb végszót: „Szeretnék olyan hazát, amelyben érdemes szabadnak lenni.”
Nyugodj békében, Sanyi – emléked megőrizzük!
(Feltóti Sándor búcsúztatója a dunaújvárosi temető ravatalozójában lesz november 17-én 14.30-tól.)
(Fotó: Kövér Zsuzsi)
A rovat további hírei: Közélet
Professzionális fűnyíróval gazdagodtunk
2025. ápr. 03.
Nem lehet azt mondani, hogy elöregedett lenne a város üzemeltetésében dolgozó géppark, hiszen öt évvel ezelőtt gyakorlatilag semmilyen sem volt a városi cégeknek. Így az elmúlt években szépen apránként kellett ezen a téren is fejleszteni. Most új fűnyíró állhat munkába.
A körzetben élőkkel egyeztetve terveznek
2025. ápr. 03.
Dunaújváros életében is fontos, hogy a lakosság a felmerülő kérésekkel bátran fordulhasson a városvezetéshez. Így véli Barta Endre is, aki a 4-es választókerület képviselőjeként az ott élőkkel együtt szépíti az lakóközösséget. A szerdai lakossági fórumán is sok kérdést vitattak meg az egybegyűltek.
DSTV: kutyusokkal a kórházban
2025. ápr. 03.
Rendkívüli együttműködésről számol be a DSTV összeállítása. A Duna Dog Center és a Szent Pantaleon Kórház összefogása nyomán állatasszisztált terápiás módszereket is bevetnek – ráadásul nemcsak a betegek gyógyulásának segítése érdekében. Hangkép.
Előtérben az utánpótlás
2025. ápr. 02.
A város és az egyesület együttműködésének szorosabbá fűzéséről is tárgyalt Szabó Zsolt gazdasági alpolgármester Tomanóczy Tiborral, a DSE Röplabda Akadémia ügyvezetőjével az egyesület U20-as női csapatának kedd esti edzésén.
Újra jelentős segítség a nyugdíjasoknak
2025. ápr. 02.
Húsvét alkalmából Dunaújváros szépkorúi ismét számíthatnak a rezsitámogatásra. A megemelt nyolc- és tízezer forintos összegeket a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is a távhő- és vízszámlákban írják jóvá. Összegzésünkben Pintér Tamás polgármester gondolatai mellett a kezdeményezéshez kapcsolódó tudnivalókról is olvashatnak.
Közeleg az év első lomtalanításának ideje!
2025. ápr. 01.
Mint arról már korábban beszámoltunk, ebben az évben is folytatja az önkormányzat a városrészenként meghirdetett lomtalanítási sorozatot. Az első Újtelepen lesz, most szombaton!
Gyászol a Bartók Kamaraszínház, elhunyt Török Imre
2025. már. 31.
Évtizedeken át volt a színház fontos háttérembere, tíz éven át az intézmény műszaki igazgatójaként dolgozott Török Imre – vasárnap távozott az élők sorából, nyugodjon békében! Búcsúszavak.