Itt éltek és dolgoztak – a kezdetektől

A jeles alkalomból Barta Endre és Mezei Zsolt alpolgármesterek látogatták meg otthonukban az ünnepelteket.

A városépítő Jolika néni

Vészics Jánosné Jolika néni 1933-ban született Balatonarácson. Sajnos édesanyát születésekor elvesztette, ezért két hónapos korában egy szerető, gondoskodó családhoz került Dunapentelére, akik saját gyermekükként nevelték fel 3 testvérével együtt, közülük ketten még máig is élnek. Fiatal korában részt vett a város építésében is. Férjével, Vészics János Jovánnal 1954-ben ismerkedett meg. Két gyermekük született: Jolán és Anna. Dolgozott a Vörös Október Férfiruhagyárban, majd az Óragyárban, végül innen is ment nyugdíjba.  
Ma is nagyon büszke három unokájára és egyetlen dédunokájára, akik sok időt töltenek Jolika néninél, főként óvodai és iskolai szünetekben. Sokat kertészkednek, sütnek-főznek; az állatokat gondozzák együtt. Dédunokája imád focizni, amiben Jolika néni is sokszor partner. Mindig ő a kapus – jegyezte meg mosolyogva. Szomszédaival nagyon jó viszonyt ápol, mindennapjait TV-nézéssel, a virágok, a kert, valamint két örökbefogadott cicája, Vili és Karamell gondozásával tölti el. Nagyon szeret olvasni, ami a mai napig szemüveg nélkül megy neki. Mindamellett, hogy ellátja magát, lányai, unokái és dédunokája szinte minden nap látogatják, örömmel gondoskodnak róla, segítenek neki. 
Pozitív gondolkodású, mosolygós  – ezek a tulajdonságok az élet minden nehézségén átsegítik.   Méltán büszke arra, hogy azt a korosztályt képviseli, amely képviselői Dunapentele múltját, a városépítés hőskorszakát máig a szívükben őrzik.

A nyugalmazott kutatómérnök

Szabó István 1933-ban született Mezőcsáton. Városunkba 1953-ban, a Technikum elvégzése után került, majd a Vasműben helyezkedett el. Pista bácsit minden szeretett gyárához köti, évtizedek óta: 
– A diósgyőri nagyolvasztónál dolgoztam, és gyakorlatilag átirányítottak ide, és azóta itt vagyok. A Vasműből mentem nyugdíjba, mint kutatómérnök és csoportvezető, majd még szakértőként dolgoztam 10 évet. Pozitívnak lehet tekinteni az eltelt 90 évet, én így tekintek rá. Szép volt, kicsit hiányzik is a munka. 
Mindennapjaiban azért még ott a szakma, hiszen gyakran internetezik, ahonnan olykor szakmai lapokat is letölt: 
– Kohászati lapot én nem dobok ki, mert azt dobja ki más, akinek van lelkiismerete! Mai napig foglalkozom a szakmámmal, internetről is letöltök anyagokat. De lefoglalom én magam másként is: tippmixezek ám, a jégkorongtól kezdve a kézilabdán át a futballig követem az eseményeket. 

Egy gyermeke és egy unokája van – boldog születésnapot kívánunk!

DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)