Ennyi volt, mese volt, nem is csépeljük a szót: BÚÉK!

Egy éve nagyon magasra ment a léc "A szomorú ujj traktorja csak magának szánt, de a boldog ujjé vet mindenkinek" képes büntető szóviccel, ezt ma biztos nem fogjuk se túlszárnyalni, se alulmúlni, vannak határok, amiken túl nem merészkedünk, ilyen egyszerű ez. 

BÚÉK, Dunaújváros!

Mielőtt széles karcsapásokkal a bólétengerbe vetjük magunkat, úgy teszi az illem, hogy elbúcsúzzunk, egyszerű, de szép szavakkal, olyan fülbemászóan, mint az illusztrációként kiszemelt partikellék, remélve, hogy a dicső múlt és a szépséges jelen mellett a jövő is fényes lesz, vagy legalább annyira dicső meg szépséges, mint a múlt meg a jelen – de hogy egyik gondolatot a másikba  ne öltsük, gyors véget is ér ez a fejtegetés; drága böngészők és aranyos mindenki, engedjék, engedjétek meg, hogy eseményekben és eredményekben gazdag, sikerekben bővelkedő, boldog új évet kívánjunk!
Emlékezzenek, emlékezzetek jó szívvel a most magunk mögött hagyott időszakra, ünnepeljenek és bulizzanak vidáman családi vagy éppen baráti körben – reméljük, sokakkal találkozunk és pacsizunk a Városháza téren! –, őszinte szívvel és valóban szívből kívánjuk: BÚÉK, Dunaújváros!

A gépház jelenti

Stábunk innen ügyeleti rendszerre vált, a DO-t mostantól és újév napján csak egészen nyomós/indokolt, rendkívüli esetben frissítjük, így terveink szerint friss tartalmakkal csak 2024. január 2-án térünk vissza a rendes kerékvágásba.

Tartsanak, tartsatok velünk – irány 2024, találkozunk, találkozzunk ugyanitt!

(A kép persze illusztráció, a forrása itt!)