Hogy mit hozott az idei Mikulás Dunaújvárosnak? Hát, havat biztosan. És egyfelől nagyon sok kicsinek (és persze nagynak is) okozott ez a nap rég látott élményt, a közlekedők számára jobbára nehézséget, a síkosságmentesítésért felelős önkormányzatnak pedig hatalmas munkát.
Azt talán mindenki érzékeli, hogy az elmúlt évek, finoman fogalmazva, nem voltak túl havasak. Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy utoljára kilenc éve volt tíz centimétert meghaladó, egybefüggő hótakaró városunkban. Most december 6-án viszont tél tábornok megmutatta, hogy bizony vannak még tartalékai. Rövid időn belül 17 centiméteres hótakaró borította be a várost.
8 tonna szóróanyag a járdákra, 30 tonna az utakra
A síkosságmentesítésért felelős önkormányzat és a munkát ellátó GESZ már a havazás megérkezése előtt mintegy 2.4 tonna sóval szórta fel a város útjait. Hatodikán délután az esőt egyre inkább felváltotta a havazás. Ezzel egyidőben megkezdődött a hóeltakarítás, síkosságmentesítés a járdákon és Dunaújváros 175 kilométeres úthálózatán.
A már hátunk mögött hagyott hóhelyzet értékelésére kértük Mezei Zsolt városüzemeltetési alpolgármestert, aki szerint a város megbirkózott a rendkívüli időjárási helyzettel és folyamatosan biztosítani tudták a közlekedést az utakon:
– Közel tíz éve nem volt ekkora hó Dunaújvárosban. A mi városvezetésünknek még nem kellett ilyen hóhelyzettel megküzdenie. De készültünk rá, ahogy minden évben. Mindenesetre ez a csapat most dolgozott először együtt, mondjuk úgy, most volt a premier. És engedtessék meg nekem, hogy legelőször is köszönetet mondjak a csapatnak, a GESZ munkatársainak, a kollégáimnak, a DHHF embereinek, hogy megállás és megalkuvás nélkül dolgoztak éjt nappallá téve. Csak így tudtuk megnyerni ezt a csatát. Amit tudtunk megtettük, előre sóztunk, aztán folyamatosan takarítottuk kisgépekkel, és kézi erővel is a járdákat, a buszmegállókat. Csak a járdákra 8 tonna szóróanyagot juttattunk ki. Az utakat három nagy teljesítményű hótoló takarította, és további 30 tonna síkosságmentesítő került a kollégáim révén. Igyekeztünk folyamatosan tájékoztatni a lakosságot, együttműködést kérni, ahol segítséget kértek, igyekeztünk a lehető legrövidebb időn belül reagálni.
Együttérzőbbek, együttműködőbbek lennénk?
A három-négy napos rendkívüli hóhelyzetet mintha együttérzőbben kezelte volna a közösségi felületek mindenható világa. És ma már ez is szempont – hogyan látta a város a hóhelyzet megoldását? Mezei Zsolt erre is válaszolt:
– Igyekeztünk tényleg mindenre figyelni, kértük is a lakók segítségét, hogy jelezzék, hol látnak még megoldatlan problémákat. Aki kicsúszott azt kihúztuk, akinek gondja volt, igyekeztünk megoldani. Persze mindezt úgy, hogy közben zajlott a hadművelet. Én is olvastam a városlakói hozzászólásokat és azt gondolom, hogy a túlnyomó többség nem várt el lehetetlent, és értékelte a gigantikus munka eredményeit. És még valami. Tudom, hogy nem kevesen egészen egyszerűen lapátot ragadtak és nekiálltak havat tolni, járdákat takarítani. Kérés nélkül. És nemcsak a lépcsőházak előtt. Na, én meg azt mondom, ezek a nagy dolgok. Ha így együtt elkezdünk valamiért közösen tenni. Hiszem, hogy Dunaújvárosban ezen az úton járunk. A jó úton!
