Isten éltesse még sokáig, Kati néni!

Az ünnepelt 1934-ben született Dunaszentgyörgyön, majd Tengelicen nőtt fel, végül onnan ment férjhez a Szedresbe. 1968-ban költöztek Dunaújvárosba, három gyermekük született. Visszaemlékezése szerint évtizedeken át éltek a város környékén, majd immár a városban:
– 1981-ben Nagyvenyim felé vettük az irányt, ugyanis a férjem nem tudta megszokni a városi létet, így ott éltünk 1992-ig; akkor már egyedül költöztem vissza Dunaújvárosba.  
A 90 éves szépkorú a Vasműből ment nyugdíjba 1989-ben, ahol irodákat takarított évtizedeken át. Azt mondta, még mindig hiányzik neki a munka, ami az élet egyik legfontosabb velejárója, Mint mondta, mindig éltető erőként tekintett a munkára, márpedig – ahogyan ő fogalmazott – szeret élni. 
Nagy bánata, hogy egy betegségből adódóan jelenleg éppen a takarítás az egyetlen, amit nem, vagy csak nagyon nehezen tud elvégezni a hétköznapokban. Minden mást, ami házimunka, kitűnően ellát: főz, mos, gondoskodik magáról. De mint mondta, lánya, aki a szomszédságában él, mindennap látogatja, és együtt tesznek egy-egy sétát. A családja pedig igencsak népes, hiszen 7 unoka és 8 dédunoka teszi színesebbé  hétköznapjait, akik a születésnapján is meglátogatták, de amikor csak idejük engedi, így tesznek.  
Kati néni Barta Endre alpolgármester kérdésére, hogy mit üzenne a mai fiataloknak, azt mondta: nem kíván mást, csak hogy békében éljenek egymással és önmagukkal. Úgy véli, ez a hosszú élet titka. 

Isten éltesse boldogságban, egészségben, Kati néni!

DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)