Folytatódott a szépkorú polgárok köszöntése városunkban

Vilma néni olyannyira örült, hogy többször dalra is fakadt vendégeinek, de szívesen mesélt életéről is:
– A Hajdú-Bihar vármegyei Monostorpályiban születtem 1934-ben. Édesapám alagút-és vasútépítő mérnök volt, édesanyám háztartásbeli, nagyanyám varrónő volt. Iskolába  Romániában, Felsőbányán jártam, a Szatmári Irgalmas nővérek zárdájába. 1948-ban jöttem Magyarországra, így kerültem a városba is – egy jobb élet reményében. A 8. osztályt már itt fejeztem be, de úgy, hogy nem ismertem a magyar betűket, és abban az évben tanultam meg magyarul. 
Tanító szeretett volna lenni, de sajnos nem vették fel a képzőbe. Az olvasás szeretete azonban máig megmaradt:
– Amióta megtanultam magyarul, falom a könyveket, igazi könyvtáram van. Imádok olvasni, szeretem a magyar írókat. Még most is sokat olvasok. Én a régi írókat kedvelem, Mikszáth Kálmán a nagy kedvencem; egész könyvtáram van már. Meglepődnének, mennyi könyvem van. Nagyon szeretem a magyar nyelvet. 
Vilma néni végül a kereskedelem felé vette az irányt, és ma már Dunaújvárosban kevesen vannak, akik nem ismerik a nevét, hiszen varrónőként a Modellházban dolgozott, ami egy konfekciós ruhabolt volt: 
– Nagyon sok farmert varrtam, mert a családnak a farmereket is én varrtam, a téli kabátokat, mindent. A Dózsa 2. Gyermek konfekcióból mentem végül nyugdíjba, de dolgoztam a Kőműves utcai férfi konfekcióban is.

Vilma néninek két gyermeke, három unokája és egy dédunokája van. Másfél hónapja egészségügyi okokból költözött a Barátság úti idősek otthonába, ahová hamar beilleszkedett, de mint mondta, neki nem nehéz kapcsolatot teremtenie másokkal, nagyon szeretem a társaságot, szeret énekelni. Társasági személy, még nótaesteket is rendez az otthonban – bizonyságul dalra fakadt Barta Endre alpolgármester és Szántó Péter önkormányzati képviselő előtt, akiknek búcsúzóul egy betyárnótát énekelt el. 
Vilma néni szerint a hosszú élet titka a munkában rejlik, és a fiataloknak is azt üzente: szeressék a munkájukat!

DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)