Kolbászfesztivál a Mondbach-kúriában: a közösség tere (galériával)

Az persze méretes túlzás, hogy pontban délben, a XII. Pentelei Kolbászfesztivál kezdetén egy hústűt sem lehetett leejteni a helyszínen, de a hangulat tónusa már jelezte, idén sem lesz gyenge a mulatság. És így is lett.

Erőtlen ellenszél

Múlt hétre, a felkészülés hajrájára persze befutott az elmaradhatatlan fideszes hisztülés; a Molnár-Mészáros duó drámai hangütésű videóban jelentkezett arról, hogy bizony a fesztivál kegyeletsértő, lévén a kúria udvara lényegében sírkert – ez nettó nem igaz –, és egyébként is, böjtben kolbászt tölteni micsoda dolog. Nem elütve a történet élét: nem hinném, hogy akár a vallásos érzületű városlakók meghőköltek ezen a példátlan tetten – ezen lehet, esetleg érdemes is vitatkozni, de ami a vádirat első részét illeti, érdemes két tényezőt kiemelni. Az egyik, hogy stábunk futott egy kört, és gyorsan kiderült, hogy a kúria udvarába temetett halottak tézise szimpla legenda, sem a releváns történeti forrásokban nincs nyoma, sem a közelmúlt rekonstrukciós munkálatai során nem találtak bármi olyan jelet, ami igazolja. Ebből eredően éppen a vádlók váltak kegyelettelenné – ezzel a lépéssel megtiporva a kúria előtti sírkertben nyugvók emlékét. Ez az egyik: a másik, hogy csak én minimum öt olyan vendéggel találkoztam, akit kizárólag a verbális ámokfutás csalt ki a fesztiválra – ezt meg sportnyelven csak úgy hívjuk: öngól.

Merthogy a résztvevők körében vagy csak minősített (és esetenként nyomdafestéket nem tűrően minősíthetetlen) viccként, vagy sehogy sem merült föl a téma – a többség a kolbászkészítésre, és a körülötte zajló elmaradhatatlan ténykedésekre koncentrált.

Gyúrja, tölt, tölti, tölt, süti, tölt

A közcím képleténél a tölt mindig pálinkára és/vagy egyéb jóféleségekre vonatkozik, a fesztivál e téren sem volt éppen gyenge, a Gáspárlat műhely elsőrangú finomságai mellett a csapatok, közösségek, asztalok is kitettek magukért – mint ahogy egyébként a kolbászreceptek terepén is színes, változatos volt a felhozatal. A tíz induló csapat közül a többség a klasszikus magyaros – vagyis paprikával, sóval és borssal, fokhagymával bolondított – ízvilágra esküdött, voltak apró, finom eltérések. A Parázs-Varázs hőskorszakából ismert Egyszerűen Béláim formáció például az átlagosnál vastagabb bélbe töltött, a Koczka és Pusi csapat (mint később kiderült, első díjat érdemelt) remeklése a hagyományos pentelei, mi több, Jurinka János csapattag szép szavával élve "pöntölei" recepttel rukkolt ki, míg a "Rajta, Újváros!" Egyesület formációja klasszikus csabai ízorgiával kísérletezett.

A legmerészebb akció – idén is – a beszédes nevű Főkoholisták csapatához köthető. Ők a klasszikus/magyaros receptúrát sajttal bolondították, emellett az egészen elképesztő tónusú és illatú aszalt szilvás csoda, valamint – tessék megkapaszkodni! – tavaszi ibolyás, összhatásában édes ízvilágú kísérlet is landolt a tányéron. 

Közösségi élmény, nem vitás

Az is gyorsan kiderült, hogy a Mondbach-kúria udvara elsőrangú terep az ilyes közösségi eseményeknek. Remekül lehet kószálni benne, könnyen bejárható, és még a legnagyobb tömeg idején is viszonylag szellős, és miközben a fölső placcon folyamatos üzemmódban működött a hedonista bázis (plusz lent a réteskóstolás helye, a Pletser Edit nevével fémjelzett egység, el ne felejtsem), a lenti térségben egymást érték a remek programok. Pintér Tamás polgármester dicséretesen rövid köszöntője éppen csak érintette a fentebb emlegetett fideszes erőlködést – azon túl, hogy mindenkinek köszönetet mondott, aki az "uszítás ellenére" is tiszteletét tette az eseményen, a kolbász, pálinka és rétes kóstolására biztatta a vendégseregletet. A város első embere azt már a DSTV kamerája előtt tette hozzá, hogy nagyon örült mind a résztvevők számának, mind az egész programsorozat derűs, oldott, vidám hangulatának.

Amelyre valóban nem lehetett panasz: a kisvonat megállás nélkül hozta-vitte a látogatókat, emellett kisebb-nagyobb megszakításokkal egész délután muzsikált a Capuccino zenekar, Suplicz Miskapapa Mihály ceremóniamesteri minőségben dirigálta és moderálta végig a történéseket, majd a polgármesteri köszöntőt követően a lenti placc is színes összeállítással csalogatta a fesztiválvendégeket. Ennek során bemutatkozott a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes – Hajdu-Csepeli Ágnes, Hajdu Ádám és Sebek Tamás irányította csapat előbb a Mezőföldi táncok című koreográfiával, majd a Palatkai táncok című összeállítással aratott nagy sikert. A táncosok után a Pentelei Kéknefelejcs Hagyományőrző Népdalkör lépett színre; a dr. Horváthné Lázár Gabriella szakmai irányításával működő kórus természetesen a pentelei népdalkincs darabjait tolmácsolta.
Pompás, vidám, nagyon jó hangulatú eseménysorozat kerekedett – és ha már a szimbolikus tényezőket említettem, jöjjön a végére is: egy igényesen rendbe rakott, szép, a város és a városrész életében remény szerint fontos szerepet betöltő közösségi teret valahogy így kell birtokba venni. 

Ők döntöttek, így döntöttek

Mindeközben persze javában tartott a bírálat is, a tíz csapat időre elkészített tányérját avatott zsűri kóstolta és bírálta – a döntnöki testületben helyett kapott Sebőné Hajnal Margit, a Pentelei Nyugdíjas Klub vezetője, Mezei Zsolt általános hatáskörű alpolgármester, dr. Molnár Attila jegyző, valamint Horváth Zsolt, a Kiskohász étterem vezetője.
Mint az eseménysorozatot koronázó díjkiosztó ünnepségen kiderült, a kolbásztöltők és -sütők versenyét a Koczka és Pusi csapat nyerte, a második helyet (és a DO csapatnév-különdíjának számító verbális vállveregetést) a Sertés Osztag fantázianevű formáció érdemelte, míg a harmadik helyen a Strand Büfé alakulata végzett. A legszebb tálalásért járó különdíjat a Főkolholisták csapata kapta.

Gratulálunk minden résztvevőnek – és aki még nem látta, hát nézze meg a fesztivál képtárát, amely bevallottan a "Jövőre veletek, ugyanitt!" jegyében és jelszavával készült.

(Fotó: Végh Zoltán)