Parádés sikert aratott a jótékony célú Quintia-koncert a Bartókban

Több szempontból is különleges volt a Quintia zenekar újabb önálló nagykoncertje – az még hagyján, hogy újra zsúfolásig telt a Bartók színházterme, de az együttes nemes gesztust is bőven mért a kimagasló színvonal mellé.

A kultúra hangja

Nem nagyon feszegették a hátteret, én sem fogom, de annyit illő és kellő nyomatékosítani: nemcsak a kirobbanó koncertélmény ígérete csalogatta a közönséget a színházterembe – természetesen elsősorban a Quintia volt a hívószó, ugyanakkor az is fontos mellékzöngéje volt a péntek esti koncertnek, hogy az esemény teljes bevételével a Wesley Da Capo Alapfokú Művészeti Iskola munkáját támogatták. Beláthatatlanul nemes és szép történet, elsősorban az együttes tagjainak nagy szívét és jó lelkét dicséri – ugyanakkor a közönség hűségét és szeretetét is igazolja.

Fél mondatot kapott a koncerten, egy picit kötelező hozzáfűzni itt is: a nézői sorok között szerényen, de jelen volt Iványi Gábor, az intézményt fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkésze. Jó, ha tudjuk: személyét és közösségét sok-sok szégyenteljes támadás érte az elmúlt években, és főként az elmúlt hónapokban – az Orbán-rezsim egyre kevésbé válogat az eszközökben, ha az általa ellenségnek tételezettekkel szemben kell fellépni –, így a koncert, ha nem is kimondva, de kimondatlanul mindenképpen egyfajta szép, nemes kiállás volt; a kultúra hangja, a muzsika felszabadult derűje a barbárság ellen.

Szépségdíjas sorozattal

Azt persze már megszokhattuk, hogy a Quintia ötösfogata végig magas színvonalon muzsikál – még leírni is öröm, hogy itt és most van nekünk olyan kulturális, művészeti közösség, ahol egyszerűen nem kérdés, nem különleges nóvum, hanem bombabiztos tényező a magas minőség. Jöttek is sorra-rendre a jól ismert dalok, a különleges, leginkább a magyar, de azon túl is bátran merítő világzenei kalandozások, hol balkáni, hol zsidó, hol indiai hangzásvilágra építő motívumokkal, megunhatatlanul, merészen, gyönyörű természetességgel, elképesztő nívón. 

Beke Beáta, Kurina Laura, Németh Irma, Péter Kata, és Pocsai Mária ezúttal is nagyon erős, nagyon szép összeállítással jelentkezett, ugyanakkor – és ezzel megint visszakanyarodunk a jótékonysági koncert motívumához – több vendég előadó is remekül csatlakozott a Quintia-varázslathoz, hiszen a vastapsok sokaságát hozott eseményen közreműködtek a művészeti iskola művész-tanárai és táncpedagógusai is! A koncert nyitódarabját Kolesznyicsenko Inna zongoraművész tolmácsolta ragyogóan, közreműködött Marics Tamás gitárművész és Kristóf Bálint, utóbbi néptáncpedagógus, de remek hegedűjátékkal is kirukkolt – a Wesley művész-tanárai mellett Czakó István gitárművész, valamint Répássy Ivett néptáncpedagógus szerepvállalása is csillagos ötöst érdemelt.

Mint ahogy az egész este: sodró lendületű, végig remek hangulatú, magasba és messzire repítő koncert kerekedett – köszönet érte minden közreműködőnek! A vastapsokkal sűrűn pettyezett esemény hangulatáról meséljenek a képek!

(Fotó: Végh Zoltán)