95 évesen is aktívan, az unokákért

Győri Sándorné, Julianna néni Nagybaracskán született 1929-ben testvérével együtt. Városunkba 1959-ben került, férjhez ment, majd két gyermeke született.  
– 1959-ben kerültem ide, Dunaújvárosba. A férjemmel albérletben kezdtük annak idején, még az Óvárosban. Dolgoztam a Ruhagyárban 8 évig, utána a Vasműben a Hideghengerműben.  Ott nagyon jó helyem volt, kicsik voltak akkor még a gyerekek, és két műszakban tudtam dolgozni 3 éven át. Azt követően a vendéglátásban helyezkedtem el konyhán, a Papírgyárban, utána pedig a Duna Étteremben, végül innen mentem nyugdíjba. A konyhai feladatok mellett pénztárosként is dolgoztam – emlékezett vissza Julianna néni. 
Két gyermeke, egy lánya és egy fia sajnos korán elhunytak.
– Csak az unokáim vannak már, abból van 5 fiú, meg kettő dédunokám, akik lányok. Ők éltetnek. Többük Svájcban él, aztán havonta hazalátogatnak, és én mindig sütök-főzök nekik. 

Julianna néni azt mondta az unokáik éltetik, hiszen miattuk mindig van mit csinálnia, és ez kitölti a mindennapjait. 
– 95 év, hát kimondani is sok! Hol így, hol úgy telnek a napok. De azért úgy, ahogy, megcsinálok mindent. Én takarítok, mosok, főzök, és 95 évesen azért azt gondolom ez egy nagyon jó teljesítmény. 5 fiú unokám van, nagyon rendesek. Minden hónapban többször jönnek ám, és akkor sütök-főzök nekik. Készítem őket a visszaútra. 
Julianna néni a szomszédokkal is jó viszonyt ápol, szerinte a hosszú élet titka az unokái mellett, az hogy állandó mozgásban van, igencsak aktívak a hétköznapjai: mindig van mivel foglalkoznia, soha nem hagyja el magát.

Szerinte ez a legfontosabb, és ezt tanácsolja a hozzá hasonló, szépkorú társainak is.

DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)